A nyelvzavar-koncepció hermeneutikai értelmezése

Lénárd, Kata (2004) A nyelvzavar-koncepció hermeneutikai értelmezése. Magyar Pszichológiai Szemle, 59 (3). pp. 411-424. ISSN 0025-0279

Preview

Text mpszle.59.2004.3.8.pdf Download (189kB) | Preview

Abstract

Az utóbbi évtizedekben a pszichoanalízis és a pszichoterápia területén szemtanúi lehetünk Ferenczi Sándor újrafelfedezésének, sot Ferenczi-reneszánszról is beszélhetünk. Ferenczi Sándor egyik utolsó írása, a Nyelvzavar a felnottek és a gyermek között. A gyengédség és a szenvedély nyelve (1933) címu tanulmánya az utóbbi évek egyik leggyakrabban idézett pszichoanalitikus szövege. Ez a tanulmány nemcsak a szexuális bántalmazás drámáját írja le, hanem a korai kapcsolati traumatizációt is, tágabb keretbe helyezve: a szülo és a gyermek közti félreértés és meg nem értés folyamatát is elemzi. Eszerint a konkrét bántalmazást a szülo tagadása, értelmezo hatalmával való visszaélése követi, ami a valóság átírását hozza magával. Írásomban Ferenczi korabeli gondolatait igyekszem összekapcsolni a kortárs selffejlodés elméleteivel, és a nyelvzavar-koncepciót az érzelmi hangolódás, érzelmi tükrözés, osztozás és jelentésszervezodés koncepcióinak segítségével értelmezem. Azt elemzem, hogy a szülo és gyer­mek közti kapcsolati zavar, a nyelvzavar hogyan válik belsové, intraperszonálissá a selfszervezodési folyamatokon keresztül, és ezzel párhuzamosan a kapcsolati magány hogyan válik belso izolációvá. Ezt a folyamatot a hermeneutikai modell és a fordítás bizonyos filozófiai kérdéseinek segítségével kísérlem meg értelmezni.

Actions (login required)

Edit Item