A 2-es típusú Janus tirozin kináz Val617Phe aktiváló pontmutáció szerepe és kimutatásának jelentősége myeloproliferatív szindrómában = Role of the activating mutation Val617Phe of Janus kinase 2 gene in myeloproliferative diseases and significance of its detection

Andrikovics, Hajnalka and Szilvási, Anikó and Meggyesi, Nóra and Király, Viktória and Halm, Gabriella and Lueff, Sándor and Nahajevszky, Sarolta and Mikala, Gábor and Sipos, Andrea and Lovas, Nóra and Csukly, Zoltán and Mátrai, Zoltán and Tamáska, Júlia and Tordai, Attila and Masszi, Tamás (2007) A 2-es típusú Janus tirozin kináz Val617Phe aktiváló pontmutáció szerepe és kimutatásának jelentősége myeloproliferatív szindrómában = Role of the activating mutation Val617Phe of Janus kinase 2 gene in myeloproliferative diseases and significance of its detection. Orvosi Hetilap, 148 (5). pp. 203-210. ISSN 0030-6002 (print); 1788-6120 (online)

Text oh.2007.27860.pdf Restricted to Repository staff only until 28 February 2027. Download (307kB)

Abstract

A myeloproliferatív szindróma a hematopoietikus őssejt klonális zavara, amelynek kialakulásában feltehetően részt vesz a 2-es típusú Janus kináz gén Val617Phe pontmutációja. Az aktiváló mutáció előfordulási gyakorisága az eddigi adatok szerint polycytaemia verában 80%, essentialis thrombocythaemiában 35%, krónikus idiopathiás myelofibrosisban pedig 50% körüli értékeket mutat. A fent említett kórképek diagnózisa eddig szekunder faktorok kizárásán, valamint csontvelő biopsziás vizsgálaton alapult. Munkánk célja egyszerű és rutin körülmények között alkalmazható molekuláris genetikai technikák beállítása volt a 2-es típusú Janus kináz gén Val617Phe pontmutáció kimutatására. Az adatok segítségével a mutáció pozitív és mutáció negatív myeloproliferatív szindrómában szenvedő betegek klinikai adatait kívántuk összehasonlítani. A Val617Phe mutáció előfordulási gyakoriságát 252 myeloproliferatív szindróma miatt gondozott beteg perifériás vérmintájából vizsgáltuk allél specifikus polimeráz láncreakcióval. Polycytaemia verában a mutáció előfordulási gyakorisága 85,4% (117/137), essentialis thrombocytaemiában 56,6% (56/99), krónikus idiopathiás myelofibrosisban pedig 87,5% (14/16) volt. A Val617Phe-pozitív polycytaemia verában és essentialis thrombocythaemiában szenvedő betegcsoportokban szignifikánsan nagyobb, a diagnózis megállapításakor mért hemoglobinszint és fehérvérsejtszám értékeket találtunk, mint a Val617Phe-negatív betegeknél. A splenomegalia és a különböző szövődmények (trombózis, vérzés, transzformáció akut leukémiába) előfordulási gyakorisága nem tért el szignifikánsan a Val617Phe-pozitív, illetve negatív csoportok között. Összefoglalásként megállapítható, hogy a 2-es típusú Janus kináz Val617Phe mutáció-analízis rutin laboratóriumban kivitelezhető, nem invazív módszer, amely nagymértékben segíti a myeloproliferatív szindróma differenciáldiagnosztikáját. Bár a Val617Phe mutáció-kimutatás pontos helye a myeloproliferatív szindróma diagnosztikai algoritmusában jelenleg még nem került meghatározásra széleskörű szakmai konszenzus alapján, a vizsgálat elvégzése javasolt ismeretlen eredetű erythrocytosis és thrombocytosis esetén. The Val617Phe point mutation of Janus kinase 2 gene is believed to participate in the pathogenesis of myeloproliferative syndrome characterised by the clonal alteration of hematopoetic stem cells. According to current results, the frequency of Val617Phe activating mutation is around 80% in polycythaemia vera, 35% in essential thrombocythaemia, and 50% in chronic idiopathic myelofibrosis. The diagnoses of polycythaemia vera, essential thrombocythaemia and idiopathic myelofibrosis were so far based on the exclusion of secondary factors as well as bone marrow biopsy histology. The goal of the present work was to establish simple molecular genetic techniques for the routine testing of Janus kinase 2 gene Val617Phe mutation, and to compare the clinical phenotypes of Val617Phe mutation positive and negative myeloproliferative syndromes. We employed the allele specific polymerase chain technique for detection of Val617Phe mutation in 252 patients with myeloproliferative syndrome. We measured Val617Phe frequency as 85,4% (117/137) in polycytaemia vera, 56,6% (56/99) in essential thrombocythaemia, and 87,5% (14/16) in idiopathic myelofibrosis. We found significantly elevated hemoglobin levels and white blood cell counts (measured at the time of diagnosis) in Val617Phe-positive polycythaemia vera and essential thrombocythaemia patient groups compared to Val617Phe-negative patients. However, the frequencies of splenomegaly and other complications (thrombosis, bleeding, transformation to acute leukemia) were not significantly different between the mutation-positive and negative groups. In conclusion, the non-invasive mutation analysis of the Janus kinase 2 Val617Phe is suitable for routine laboratory application and helps the differential diagnosis of myeloproliferative syndrome. Althought the exact role of Val617Phe mutation testing has not yet been identified on the basis of a broad professional consensus, the testing is suggested in cases of erythrocytoses and thrombocytoses of unknown origin.

Actions (login required)

Edit Item