A biológiai terápia lehetôségei az arthritisek és a szisztémás autoimmun betegségek kezelésében = Biological therapy of arthritis and systemic autoimmune diseases

Tamási, László and Szekanecz, Zoltán (2007) A biológiai terápia lehetôségei az arthritisek és a szisztémás autoimmun betegségek kezelésében = Biological therapy of arthritis and systemic autoimmune diseases. Orvosi Hetilap, 148 (Szuple). pp. 63-70. ISSN 0030-6002 (print); 1788-6120 (online)

Text oh.2007.28038.pdf Restricted to Repository staff only until 30 April 2027. Download (127kB)

Abstract

A biológiai terápia lényege, hogy a gyulladás egyetlen, jól meghatározott pontján (pl. egy adott citokin szintjén) hat. Ezáltal a sokszor igen bonyolult mechanizmusokból álló patogenetikai hálózatot egy adott ponton szakítja meg. Ma a rheumatoid arthritis a biológiai terápia szempontjából modellbetegség, mivel a legtöbb szerrel ebben a kórképben próbálkoztak. Ezt követően egyéb arthritisekben (pl. spondylitis ankylopoetica, psoriasisos arthropathia), majd egyes szisztémás autoimmun kórképekben (pl. szisztémás lupus erythematosus, scleroderma, myositisek, vasculitisek, Sjögren-szindróma stb.) kezdték el alkalmazni. A legtöbb kórkép esetében egy központi szereppel bíró citokin, a tumornekrózis faktor-α (TNF-α) gátlószerei állnak a terápia középpontjában. Azonban a biológiai terápia megtervezésekor az adott kórkép patogenezisét (pl. döntően Th1 vagy Th2 jellegét) figyelembe kell venni. Nem véletlen, hogy amíg egyes kórképekben (pl. rheumatoid arthritis, spondylitis ankylopoetica, psoriasis, polymyositis, polyarticularis juvenilis arthritis) döntően a TNF-blokkolók és a T-sejtek elleni gátlás vált be, addig másoknál (pl. lupus, Sjögren-szindróma, dermatomyositis) a B-sejt elleni terápia kecsegtet sikerrel. Ezen összefoglalóban a szerzők áttekintik az arthritisek és szisztémás autoimmun kórképek biológiai terápiájára vonatkozó legfontosabb adatokat. Kitérnek az alkalmazott szerek tulajdonságaira, a hatékonyság és biztonságosság kérdéseire egyaránt. The concept of biological therapy arises from the specific targeting of a factor, e.g. a cytokine, involved in the inflammatory cascade. Thus, biologicals disrupt the complex network of autoimmune-inflammatory events. Today, rheumatoid arthritis is a prototype disease in this context as most compounds have been tried in this disease. Recently, biological therapy has been introduced to the treatment of other diseases including various forms of arthritis, such as ankylosing spondylitis and psoriatic arthritis, as well as systemic autoimmune disorders, such as systemic lupus erthematosus, scleroderma, inflammatory myopathies and Sjogren’s syndrome. Anti-tumor necrosis factor-α (TNF-α) agents play a central role in biological therapy as these agents have been successfully tried in most of these diseases. When seeking for specific targets for biologicals, pathogenic factors of the disease, such as Th1 or Th2 type responses, should be evaluated. Some mostly T-cell mediated diseases, such as rheumatoid arthritis, ankylosing spondylitis, psoriasis, polymyositis, polyarticular juvenile arthritis respond well to anti-TNF agents and T cell targeting, while others, such as lupus, Sjogren’s syndrome, dermatomyositis may rather respond to anti-B cell biologicals. In this review, authors discuss the most recent advances in the biological therapy of arthritis and systemic autoimmune diseases including issues of efficacy and safety.

Actions (login required)

Edit Item