Vállelakadás előrejelzése, megelőzése és kezelése = Prediction, Prevention and Management of Shoulder Dystocia

Csorba, Roland (2012) Vállelakadás előrejelzése, megelőzése és kezelése = Prediction, Prevention and Management of Shoulder Dystocia. ORVOSI HETILAP, 153 (20). pp. 763-767. ISSN 0030-6002 (nyomtatott); 1788-6120 (elektronikus)

Text oh.2012.29339.pdf Restricted to Repository staff only until 1 May 2032. Download (128kB)

Abstract

A vállelakadás a szülészet egyik legriasztóbb, legaggasztóbb, legváratlanabb vészhelyzete. Olyan helyzet, amikor a magzat megszületése a fej megszületését követő fájás alatt sem következik be, és további műfogások szükségesek a magzat világrahozatalához. Sok tényezőt lehet a vállelakadással kapcsolatba hozni, de a legtöbb esetben előjel nélkül, kiszámíthatatlanul következik be. Gyakorisága 0,2–0,6%. Tekintettel arra, hogy a fej megszületése után a köldökzsinór beszorul a medence üregébe, a kórkép magzati hypoxiát okoz. Ezért vállelakadás esetén a vészhelyzet azonnali, higgadt és hatékony kezeléséhez a helyzet felismerése és a megfelelő műfogások korrekt alkalmazása szükségesek. A McRoberts-manőver, a szeméremcsont feletti nyomás, belső forgatás és a hátsó kar kifejtése növelik a magzat spontán megszületésének esélyét. Végső esetben, életmentés céljából a Zavanelli-műfogás, a cleidotomia és a symphysiotomia áll rendelkezésre. A vállelakadás megoldására nincs ideális kezelés, nincs precíz, minden helyzetben hatékony manipulációs tevékenységsorozat. A szövődmény szakszerű ellátása során is súlyos anyai és magzati szövődmények jöhetnek létre, amelyek akár a magzat halálához is vezethetnek. Shoulder dystocia is one of the most tragic, fatal and unexpected obstetrical events, which is mostly unpredictable and unpreventable. This clinical picture is defined as a delivery that requires additional obstetric maneuvers to release the shoulders after gentle downward traction has failed. Shoulder dystocia occurs when the fetal shoulder impacts on the maternal symphysis or sacral promontory. The incidence of shoulder dystocia is 0.2–0.6%. High perinatal mortality and morbidity is associated with the condition, even when it is managed appropriately. Obstetricians should be aware of the existing risk factors, but should always be alert to the possibility of shoulder dystocia in all labors. Maternal morbidity is also increased, particularly postpartum hemorrhage, rupture of the uterus, injury of the bladder, urethra and the bowels and fourth-degree perineal tears. Complications of the newborn include asphyxia, perinatal mortality, fracture of the clavicula and the humerus. Brachial plexus injuries are one of the most important fetal complications of shoulder dystocia, complicating 4–16% of such deliveries. The purpose of this article is to review the current evidence regarding the possible prediction, prevention and management of shoulder dystocia.

Actions (login required)

Edit Item