Az acenocumarol és a warfarin hatásossága és biztonságossága alsó végtagi mélyvénás trombózis kezelésében = The Efficacy and Safety of Acenocoumarol and Warfarin Therapy in Patients with Lower Limb Deep Vein Thrombosis

Bernát, Sándor Iván and Rókusz, László (2012) Az acenocumarol és a warfarin hatásossága és biztonságossága alsó végtagi mélyvénás trombózis kezelésében = The Efficacy and Safety of Acenocoumarol and Warfarin Therapy in Patients with Lower Limb Deep Vein Thrombosis. ORVOSI HETILAP, 153 (20). pp. 786-790. ISSN 0030-6002 (nyomtatott); 1788-6120 (elektronikus)

Text oh.2012.29350.pdf Restricted to Repository staff only until 1 May 2032. Download (113kB)

Abstract

Mindössze néhány vizsgálat foglalkozott az acenocumarol és a warfarin összehasonlításával mélyvénás trombózis kezelésében. A szerzők a legújabb ajánlások figyelembevételével a D-dimer- és a duplex ultrahangvizsgálattal ellenőrizték a terápia hatékonyságát. Célok: A két alvadásgátló gyógyszer hatékonyságának és biztonságosságának felmérése alsó végtagi mélyvénás trombózisban szenvedő betegek féléves kezelése során. Módszerek: A szerzők egymást követő 100, alsó végtagi mélyvénás trombózisban szenvedő beteget vontak be a vizsgálatba. A betegek acenocumarol- vagy warfarinterápiában részesültek. Hat hónapig folytatták a kezelést a gyógyszerek olyan dózisában, hogy az INR 2–3,5 között legyen. Ezt követően elvégezték a kontrollvizsgálatokat (fizikális vizsgálat, duplex ultrahang, D-dimer) és meghatározták a teljesen, illetve a részlegesen rekanalizálódott és a nem rekanalizálódott mélyvénás trombózisok arányát az acenocumarollal és warfarinnal kezelt betegcsoportokban. Eredmények: Mindkét vizsgált csoportban 50 beteg adatát dolgozták fel. Az INR-meghatározások száma nem mutatott szignifikáns különbséget a két csoportban (acenocumarolcsoport 442, warfarincsoport 416 vizsgálat). Az INR-értékek a terápiás tartományban voltak az acenocumarolcsoportba tartozó betegek 71,2%-ában és a warfarincsoportba tartozó betegek 74,5%-ában. A gyógyszerek dózisát változtatni kényszerültek az acenocumarolcsoportban 129, a warfarincsoportban 84 alkalommal (p = 0,0025). A kontrollvizsgálatok során az INR a terápiás tartományban volt, tehát a terápia optimálisan hatásos volt az acenocumarolcsoportba tartozó betegek 46%-ában, a warfarincsoportba tartozó betegek 52%-ában. A hat hónapig tartó kezelés végére az optimálisan kezelt betegek 91,9%-ában, míg a nem optimálisan kezelt betegek 80,4%-ában teljes gyógyulást állapítottak meg. A minor vérzéses szövődmények száma az acenocumarolcsoportban három, a warfarincsoportban négy volt, a major vérzések száma: mindkét csoportban egy-egy volt. Következtetés: A warfarinnal kezelt betegek csoportjában az INR-értékek stabilabbak voltak. Mindkét vizsgált betegcsoportban a teljes gyógyulás aránya attól függött, hogy milyen stabilan tudták az INR-értéket a terápiás tartományban tartani. Only few studies are available on the comparison of the efficacy and safety of the acenocoumarol and warfarin. The authors treated patients with deep vein thrombosis according to latest recommendations using D-dimer measurements and duplex ultrasound exams. Aims: To examine the efficacy and safety of the two anticoagulants in patients with lower limb deep vein thrombosis. Methods: The authors included 100 consecutive patients with lower limb deep vein thrombosis. The patients were treated with acenocoumarol or warfarin in doses to achieve INR values between 2 and 3.5 for six months. After 6 months the authors performed physical examination, D-dimer measurements and ultrasound exams, and determined the rate of unchanged thrombotic process, as well as the rate of complete and incomplete recanalisations. Results: There was no significant difference in the number of INR determinations during treatment between the two groups (acenocoumarol group 442, warfarin group 416). The INR values were in the therapeutic range in 71.2% and 75.4% of patients in the acenocoumarol and warfarin groups, respectively. Dose adjustment was necessary in 129 and 84 times in the acenocoumarol and warfarin groups, respectively (p = 0.0025). The therapy was optimally effective (INR value was within the therapeutic range throughout the treatment period) in 46% and 52% of patients in the acenocoumarol and warfarin groups, respectively. The thrombotic vein was completely recanalised in 91.9% of patients treated optimally, and only 80.4% of patients treated not optimally. There were 3 minor bleedings in the acenocoumarol and 4 minor bleedings in the warfarin groups, while one major bleedings occurred in both groups. Conclusions: The INR values were more stable in the warfarin group than in the acenocumarole group. In both groups the rate of complete vein recanalization was related to the rate of optimally stable INR values within the therapeutic range.

Actions (login required)

Edit Item