A klinikus gondolatai a humán–analóg inzulinkezelés váltása kapcsán = Reflections of a Clinician on Switch from Human to Analogue Insulin Treatment

Deák, László (2012) A klinikus gondolatai a humán–analóg inzulinkezelés váltása kapcsán = Reflections of a Clinician on Switch from Human to Analogue Insulin Treatment. ORVOSI HETILAP, 153 (40). pp. 1589-1593. ISSN 0030-6002 (nyomtatott); 1788-6120 (elektronikus)

Text oh.2012.29464.pdf Restricted to Repository staff only until 1 October 2032. Download (112kB)

Abstract

Az inzulinterápia fejlődése a humán inzulin előállításával nem állt meg, mert a fiziológiás inzulinválasz jobb utánzásához szükség volt a humán inzulinmolekula módosítására a gyorsabb felszívódású analóg inzulinok, valamint a 24 órás hatású bázisinzulin-analógok létrehozására. A tapasztalat megmutatta, hogy a humán inzulinnal végzett bázis-bolus terápia inzulinanalógra történő teljes váltása nem csak egyszerűen az „egy az egyben” dózisváltást jelenti, hanem az inzulinok eltérő farmakokinetikai és farmakodinamikai tulajdonságaiból, a beteg inzulinrezisztenciájának mértékéből adódóan más bázis/bolus arányokat igénylő inzulinkezelési rendszerre történő áttérést jelent. A szerző egy eset kapcsán bemutatja a humán inzulinról inzulinanalógra történő váltás tapasztalatát, és röviden összefoglalja a nemzetközi szakirodalomban fellelhető szerény mennyiségű irodalmi ismereteket, amelyek rávilágítanak az egyéni bázis/bolus arány megállapításának fontosságára, ami a terápiás siker kulcsa lehet ilyen esetekben. The development of insulin therapy has not been stopped since the manufacturing of human insulin, because better mimic of physiological insulin response made it necessary to modify the human insulin molecule in order to create rapidly absorbing insulin analogues and 24-hour acting basal insulin analogues. Clinical observations indicate that the complete switch from human basal-bolus therapy to insulin analogues means not only “unit-for-unit” switch but it represents a transfer to an insulin therapy with different basal/bolus ratio as a result of different pharmacokinetic and pharmacodynamic properties of insulin and the level of insulin resistance of the patient. With reference to a case-history, the author presents his experience on a switch from human insulin to insulin analogue. Furthermore, the author summarizes data obtained from a few cases reported in international literature which draw the attention to the fact that the basal/bolus ratio should be adjusted individually, which may be the key for the success in the therapy in these cases.

Actions (login required)

Edit Item