Az inzulin és az ösztrogén kölcsönhatása a sejtproliferáció szabályozásában és a karcinogenezisben = Interactions of Insulin and Estrogen in the Regulation of Cell Proliferation and Carcinogenesis

Suba, Zsuzsanna and Kásler, Miklós (2012) Az inzulin és az ösztrogén kölcsönhatása a sejtproliferáció szabályozásában és a karcinogenezisben = Interactions of Insulin and Estrogen in the Regulation of Cell Proliferation and Carcinogenesis. ORVOSI HETILAP, 153 (4). pp. 125-136. ISSN 0030-6002 (nyomtatott); 1788-6120 (elektronikus)

Text oh.2012.29287.pdf Restricted to Repository staff only until 31 January 2032. Download (153kB)

Abstract

A szexuális szteroidhormonok és a metabolikus folyamatok szoros kölcsönhatása jól ismert. Az inzulin szabályozza a humán szexuál- és szteroidhormon-képzést, és módosítja a hormonok szignáljait receptorszinten is. Az inzulinrezisztencia és a kompenzatórikus túlzott inzulintermelés androgéntúlsúllyal és ösztrogénhiánnyal társul. Ezek a hormonális változások cardiovascularis betegségekre és malignus tumorokra hajlamosítanak. Egészséges nőknél az ösztrogéntúlsúly az androgénnel szemben igen előnyös, mivel védelmet biztosít az inzulinrezisztencia és annak szövődményei ellen. Menopauza után viszont egyre gyakoribb az inzulinrezisztencia, ami a nemi hormonok egyensúlyzavarával, az ösztrogénhiánnyal és az androgéntúlsúllyal társul. Ez magyarázza, hogy az idős nők hajlamosabbak rákmegelőző állapotokra és malignus daganatokra, összehasonlítva az ugyanolyan korú férfiakkal. A női nemi hormonok (ösztrogén, ösztradiol) jótékony hatással vannak az energiaforgalomra, a cukor-, a zsír- és a fehérje-anyagcserére, továbbá a zsírszövet-lerakódás szabályozásában is jelentős szerepet játszanak. Akár mérsékelt, akár súlyos a szérumban az ösztrogénkoncentráció csökkenése, mindenképpen hajlamosít inzulinrezisztenciára. Fiatal nőkben az elhúzódó vagy szabálytalan menstruációs ciklusok és a fertilitás zavarai rendszerint inzulinrezisztenciával vagy 2-es típusú diabetesszel társulnak. Menopauza után az ösztrogénszint jelentős csökkenése növeli a testsúlyt és elsősorban a centrális, hasi régióban okoz zsírlerakódást. Ezzel párhuzamosan a glükóztolerancia is romlik, ami metabolikus szindrómát, illetve 2-es típusú diabetest eredményez. Az ösztrogénhiányos férfi nagyon ritka, ilyenkor súlyos 2-es típusú diabetes lép fel szövődményként. Mivel az inzulinrezisztencia és az ösztrogénhiány együttesen jelentős rákrizikófaktornak tekinthető, számos lehetőségünk van a veszélyeztetett betegeknél a malignus tumorok megelőzésére. Daganatos betegek esetében a hormonális zavarok felderítése és kezelése hatékony adjuváns terápiának ígérkezik. Equilibrium of sexual steroids and metabolic processes has close correlations. Insulin is a potent regulator of human sexual steroid hormone production and modulates their signals at receptor level. Insulin resistance and excessive insulin production provoke hyperandrogenism and estrogen deficiency in women resulting not only in anovulatory dysfunction but also a high risk for cardiovascular diseases and cancer. Physiologic functions of all female organs have higher estrogen demand as compared with men. In healthy women estrogen predominance against androgens is a favor in their reproductive period, which means a strong defense against insulin resistance and its complications. However, in postmenopausal cases the increasing prevalence of insulin resistance and type-2 diabetes associated with estrogen deficiency and androgen excess, result in a gender specific higher risk for precancerous lesions and cancer as compared with men. Estrogen has beneficial effect on the energy metabolism, glucose homeostasis and on the lipid metabolism of liver and of peripheral tissues as well. A moderate or severe decrease in serum estrogen level enhances the prevalence of insulin resistant states. In premenopausal women long or irregular menstrual cycles are predictors for the risk of insulin resistance and type-2 diabetes. Moreover, in postmenopausal estrogen defi cient cases elevated fasting glucose, increased body weight and abdominal fat deposition are often observed progressively with age in correlation with an impaired glucose tolerance. In the rare cases of estrogen deficient men severe type-2 diabetes seems to be a characteristic complication. Upon becoming familiar with the cancer risk of insulin resistance and estrogen deficiency, there would be plenty of possibilities for primary cancer prevention. In patients with cancer the treatment of hormonal and metabolic disturbances may become effective adjuvant therapy.

Actions (login required)

Edit Item