Örökletes és környezeti tényezők szerepe autoimmun pajzsmirigybetegségekben = The Role of Hereditary and Environmental Factors in Autoimmune Thyroid Diseases

Balázs, Csaba (2012) Örökletes és környezeti tényezők szerepe autoimmun pajzsmirigybetegségekben = The Role of Hereditary and Environmental Factors in Autoimmune Thyroid Diseases. ORVOSI HETILAP, 153 (26). pp. 1013-1022. ISSN 0030-6002 (nyomtatott); 1788-6120 (elektronikus)

Text oh.2012.29370.pdf Restricted to Repository staff only until 31 July 2032. Download (361kB)

Abstract

Az autoimmun pajzsmirigybetegségek a fejlett államokban a leggyakoribb szervspecifikus autoimmun kórképek,amelyek a lakosság 5–10%-át érintik. Klinikai megjelenési formájuk változó, a hyperthyreosist okozó Basedow–Graves-kórtól a hypothyreosist kiváltó Hashimoto-thyreoiditisig. Jóllehet a pajzsmirigy autoimmunitásának pontos oka nem ismert, a betegség kiváltásában az örökletes és a környezeti tényezők kölcsönhatásai meghatározó jelentőségűek. Az autoimmun pajzsmirigybetegségek létrejöttében a fő hisztokompatibilitási komplexnek és pajzsmirigyspecifikus antigéneknek, mint a TSH-receptornak, a tireoglobulinnak és a pajzsmirigy-peroxidáz enzimnek van szerepe. A TSH-receptor elleni antitestek többsége stimuláló jellegű, és felelős a hyperthyreosis kialakulásáért. A tireoglobulin és a pajzsmirigy-peroxidáz enzim elleni antitestek károsítják a thyreocytákat, gátolják a pajzsmirigy-peroxidáz működését, és néhány évvel megjelenésük után hypothyreosist okoznak. A fő hisztokompatibilitási komplex molekuláinak kulcsszerepük van az autoantigének bemutatásában. Bebizonyosodott, hogy a HLA-DR molekula azon variánsában, amelyben a DRβ1 lánc 74. helyén arginin van, jelentősen gyakoribbak az autoimmun pajzsmirigy-betegségek, ugyanakkor, ha ebben a pozícióban glutamin van, akkor az egyének védettek a betegséggel szemben. A tireoglobulin peptidjei közül a 2098-ról kiderült, hogy erősen és specifikusan kötődik a DRβ1-Arg74-hez, míg a tireoglobulin 2766, amelyik hasonló tulajdonsággal nem rendelkezik, nem indukál autoimmun választ. A tireoglobulin 2098 képes volt a T-sejtek specifikus stimulálására is azokban a betegekben, akikben a tireoglobulin elleni antitest is pozitív volt. Mindez azt jelzi, hogy a tireoglobulin 2098 – specifikusan kötődve a HLA-DRβ1-Arg74-hez – meghatározó fontosságú T-sejt-epitóp. A környezeti tényezők közül a jód, egyes gyógyszerek, fertőzések, a pajzsmirigyet károsító kémiai anyagok lényegesek a betegség kiváltásában. A környezeti faktorok és a betegségre fogékonyságot jelentő gének közötti interakció mechanizmusának pontos megismerése azt eredményezheti, hogy új stratégiákat alkalmazhatunk a betegségek diagnózisában, kezelésében és megelőzésében. Autoimmune thyroid diseases are the most common organ-specific autoimmune disorders affecting 5% to 10% of the population in Western countries. The clinical presentation varies from hyperthyroidism in Graves’ disease to hypothyroidism in Hashimoto’s thyroiditis. While the exact etiology of thyroid autoimmunity is not known, the interaction between genetic susceptibility and environmental factors appears to be of fundamental importance to initiate the process of thyroid autoimmunity. The identified autoimmune thyroid disease susceptibility genes include immune-modulating genes, such as the major histocompatibility complex, and thyroid-specific genes, including TSH receptor, thyroglobulin and thyroid peroxidase. The majority of the anti-TSH-receptor antibodies have a stimulating capacity and are responsible for hyperthyroidism. The anti-thyroglobulin- and anti-thyroid peroxidase antibodies belonging to the catalytic type of antibodies destroy the thyrocytes resulting in hypothyroidism. The appearance of anti-thyroid peroxidase antibodies precedes the induction of thyroiditis and the manifestation of hypothyroidism. The molecular analysis of thyroglobulin gene polymorphism is important in the mechanism of autoimmune thyroiditis. The autoantigen presentation by major histocompatibility complex molecules is a key point of the autoimmune mechanism. It has been shown that a HLA-DR variant containing arginine at position 74 of the DRβ1 chain confers a strong genetic susceptibility to autoimmune thyroid diseases, Graves’ disease and Hashimoto’s thyroiditis, while glutamine at position DRβ1-74 is protective. Human thyroglobulin 2098 peptide represents a strong and specific DRβ1-Arg74 binder, while a non-binding control peptide, thyroglobulin 2766 fails to induce this response. Moreover, thyroglobulin 2098 stimulated T-cells from individuals who were positive for thyroglobulin antibodies, demonstrating that thyroglobulin 2098 is an immunogenic peptide capable of being presented in vivo and activating T-cells in autoimmune thyroid diseases. Taken together these findings suggest that thyroglobulin 2098, a strong and specific binder to the disease-associated HLA-DRβ1-Arg74, is a major human T-cell epitope and it participates in the pathomechanism of the autoimmune thyroid disease. The exact nature of the role of environmental factors in the autoimmune thyroid disease is still not well known, but the importance of several factors such as iodine, drugs and infections has been reported. Further knowledge of the precise mechanisms of interaction between environmental factors and genes in inducing thyroid autoimmunity could result in the development of new strategies for diagnosis, prevention and treatment.

Actions (login required)

Edit Item