Szívelégtelenség megőrzött ejekciós frakcióval (diasztolés szívelégtelenség) = Heart Failure with Preserved Ejection Fraction (Diastolic Heart Failure)

Czuriga, István and Borbély, Attila and Czuriga, Dániel and Papp, Zoltán and Édes, István (2012) Szívelégtelenség megőrzött ejekciós frakcióval (diasztolés szívelégtelenség) = Heart Failure with Preserved Ejection Fraction (Diastolic Heart Failure). ORVOSI HETILAP, 153 (51). pp. 2030-2040. ISSN 0030-6002 (nyomtatott); 1788-6120 (elektronikus)

Text oh.2012.29506.pdf Restricted to Repository staff only until 31 December 2032. Download (260kB)

Abstract

A diasztolés szívelégtelenség, amelyet megőrzött ejekciós frakciójú szívelégtelenségnek is neveznek, egy olyan klinikai szindróma, amelyben a szívelégtelenségre jellemző tünetek és panaszok normális vagy közel normális bal kamrai ejekciós frakció (≥50%) és a diasztolés diszfunkció objektív jelei mellett észlelhetőek. Az újabb epidemiológiai vizsgálatok igazolták, hogy a szívelégtelenségben szenvedő betegek több mint felénél diasztolés szívelégtelenség áll fenn. A betegség, amelynek prevalenciája az életkorral növekszik, gyakoribb nőkben, mint férfiakban. A diasztolés szívelégtelenségben szenvedő betegek egy nagyon heterogén csoportot alkotnak, összetett kórélettani mechanizmusokkal. A betegség gyakran társul más betegségekkel, mint például magas vérnyomással, diabetes mellitussal vagy obesitassal. A diasztolés szívelégtelenség diagnosztizálására alkalmazott legjobb módszer a kétdimenziós, valamint a Doppler-echokardiográfia, amellyel detektálható a rendellenes myocardialis relaxáció, a csökkent bal kamrai tágulékonyság és a megnövekedett bal kamrai töltőnyomás normális bal kamrai dimenziók és ejekciós frakció mellett. A csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenséggel ellentétben a megőrzött ejekciós frakciójú szívelégtelenség kezelésére nem áll rendelkezésre olyan bizonyítékokon alapuló terápia, amely a klinikai kimenetelt javítaná. A diasztolés szívelégtelenség gyógyszeres kezelése így legfőképpen az empirikus tapasztalatokon alapszik, és a vérnyomás normalizálására, a balkamra-hypertrophia regressziójának elősegítésére, a tachycardia megelőzésére, a normális pitvari kontrakció fenntartására és a pangásos tünetek csökkentésére irányul. Ennek során kihasználható az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók és az angiotenzinreceptor-blokkolók vélhetően kedvező hatása a diasztolés diszfunkcióra nézve, különösen magas vérnyomásos betegekben. A béta-blokkolók a gyors szívfrekvencia kivédésére és a bal kamrai diasztolés telődési idő megnyújtására, míg a vízhajtó gyógyszerek a pulmonalis pangás kezelésére alkalmasak. Mindemellett fontos a háttérben meghúzódó alapbetegségek kezelése is a diasztolés szívelégtelenség terápiájában. Jelen közlemény a mai tudásunk alapján összegzi a diasztolés szívelégtelenségre vonatkozó ismereteket. Diastolic heart failure, which is also called as heart failure with preserved ejection fraction, is a clinical syndrome in which patients have signs and symptoms of heart failure, normal or near normal left ventricular ejection fraction (≥50%) and evidence of diastolic dysfunction. Recent epidemiological studies have demonstrated that more than half of all heart failure patients have diastolic heart failure. The syndrome is more common in women than in men and the prevalence increases with age. Patients with diastolic heart failure form a fairly heterogeneous group with complex pathophysiologic mechanisms. The disease is often in association with other comorbidities, such as hypertension, diabetes mellitus or obesity. The diagnosis of diastolic heart failure is best achieved by two-dimensional and Doppler echocardiography, which can detect abnormal myocardial relaxation, decreased compliance and increased filling pres�sure in the setting of normal left ventricular dimensions and preserved ejection fraction. Unlike heart failure with reduced ejection fraction, there is no such an evidence-based treatment for heart failure with preserved ejection fraction, which would improve clinical outcomes. Thus, pharmacological therapy of diastolic heart failure is based mainly on empiric data, and aims to the normalization of blood pressure, reduction of left ventricular dimensions and increased heart rate, maintenance of normal atrial contraction and treatment of symptoms caused by congestion. Beneficial effects of angiotensin-converting enzyme inhibitors and angiotensin-receptor blockers may be utilized in patients with diastolic dysfunction, especially in those with hypertension. Beta-blockers appear to be useful in lowering heart rate and thereby prolonging left ventricular diastolic filling time, while diuretic therapy is the mainstay of treatment for preventing pulmonary congestion. Nonetheless, treatment of the underlying disease is also an important therapeutic approach. This review summarizes the state of current knowledge with regard to diastolic heart failure.

Actions (login required)

Edit Item