A krónikus B- és C-vírushepatitis antivirális kezelésének hazai tapasztalatai (1998–2004) = Experiences on antiviral treatment for chronic viral B and C hepatitis patients in Hungary. 1998–2004. A nationwide study

Pár, Alajos and Tornai, István and Szalay, Ferenc (2007) A krónikus B- és C-vírushepatitis antivirális kezelésének hazai tapasztalatai (1998–2004) = Experiences on antiviral treatment for chronic viral B and C hepatitis patients in Hungary. 1998–2004. A nationwide study. Orvosi Hetilap, 148 (18). pp. 819-826. ISSN 0030-6002 (print); 1788-6120 (online)

Text oh.2007.28114.pdf Restricted to Repository staff only until 31 May 2027. Download (143kB)

Abstract

Az utolsó évtizedben számos multicentrikus, randomizált vizsgálat bizonyította az előrehaladást a krónikus vírushepatitisek kezelésében. Ugyanakkor csak korlátozott számú és ellentmondásos adatokat közöltek az antivirális terápia reális értékéről a mindennapos rutin klinikai gyakorlatában. Cél: Retrospektív felmérést végeztünk a terápia hatékonyságának megállapítására krónikus B- és C-hepatitisben, egy 7 éves periódus alatt kezelt országos populációban. Emellett bemutatjuk még egy hazai prospektív vizsgálat néhány adatát is. Módszerek: 220 krónikus B-hepatitises beteget kezeltünk, közülük 112 standard interferon-, 23 pegilált interferon-, 85 lamivudin-terápiában részesült, akikben a HbeAg-szerokonverzió és/vagy HBV-DNS-negatívvá válás arányát vizsgáltuk. A retrospektív elemzésben szereplő 2442 krónikus C-hepatitises közül 333 standard interferon-monoterápiát, 1122 standard interferon + ribavirin kombinációt és 987 pegilált interferon + ribavirin-kezelést kapott. A prospektív vizsgálatban 69 HCV1-beteg pegilált interferon α-2a + ribavirin terápiában részesült 6–12 hónapon át. A tartós virológiai válasz mellett vizsgáltuk a kedvező kimenetel prediktorait és a mellékhatások előfordulását. Eredmények: Krónikus B-hepatitisben a standard interferon 31%-os, a pegilált interferon 30%-os, a lamivudin 31–33%-os tartós vírusnegativitáshoz vezetett. Krónikus C-hepatitisben a tartós virológiai válasz aránya az interferon-monoterápiával észlelt 13%-ról a pegilált interferon + ribavirin mellett 31%-ra nőtt, a prospektív vizsgálatban ez 48% volt. A jó prognózis prediktora a rapid (4 hetes) és a korai (12 hetes) virológiai válasz, a női nem, az életkor, BMI és az adherencia volt. A betegek 9%-ában fordult elő mellékhatás, leggyakrabban cytopenia, haemolysis és depresszió. Következtetés: A krónikus B-hepatitisszel ellentétben, a hepatitis C-vírusinfekció kezelésének effektivitása hazánkban is fokozatosan javult. A mindennapi gyakorlat országos adatai azonban elmaradnak a prospektív vizsgálat sikerességétől. A jövőben hatékonyabb terápiás stratégiák szükségesek, beleértve az individualizált dozírozást és az új antivirális szerek alkalmazását. Introduction: In the past decade several multicentre, prospective, randomised trials revealed a significant progress in the therapy for chronic viral hepatitis, but limited and controversal data are available regarding the real value of the antiviral treatment in the everyday routine clinical praxis. Aim: A nation-wide retrospective analysis has been made of the antiviral therapy for patients with hepatitis B and C, who represented the entire patient population necessitating treatment in Hungary during a seven-year period. In addition, results of a prospective study for chronic hepatitis C patients were also presented. Patients and methods: A total of 220 patients with chronic hepatitis B treated with standard interferon α (112), pegylated interferon α-2a (23), or lamivudine (85) were investigated and assessed for the HBeAg seroconversion and/or undetectable HBV-DNA. Out of 2442 chronic hepatitits C patients, 333 were treated with standard interferon monotherapy, 1122 with standard interferon + ribavirin and 987 with pegilated interferon plus ribavirin combination for 6–12 months. In a prospective study, 69 patients with chronic hepatitis C were enrolled and treated with pegilated interferon α-2a plus ribavirin. The rate of sustained virological response, the predictors of outcome and the adverse effects of treatment were evaluated. Results: For HBV patients standard IFN provided 31%, PEG-IFN 30% and lamivudine 31–33% sustained virological response rate, respectively. In chronic hepatitis C, a continuous improvement was noted in sustained virological response, from 13% by interferon monotherapy, to 31% by pegilated interferon plus ribavirin combination, in the nation-wide retrospective study, while even a 48% sustained virological response was achieved in the prospective trial. The most important predictors of outcome were the 4-week „rapid” and the 12-week „early” virological responses, then the female sex, age, BMI and adherence. The most frequent complications of the antiviral treatment were cytopenias, haemolysis and depression, 9% of patients experienced adverse effects. Conclusion: The efficacy of antiviral treatment unlike HBV infection, in chronic HCV hepatitis gradually improved in our every-day clinical praxis, but the results are far poorer than those achieved in a prospective study. To manage the growing populations of hard-to-treat patients with chronic viral hepatitis, there is a need for more effective treatment modalities, including optimized, individualized dosing and novel antivirals.

Actions (login required)

Edit Item