A cytomegalovírus-fertőzés rizikófaktorai, hatásai és a megelőzés lehetőségei transzplantációt követően = Cytomegalovirus infection after solid-organ transplantation, its risk factors, direct and indirect effects and prevention strategies

Varga, Marina and Remport, Ádám and Czebe, Krisztina and Péter, Antal and Toronyi, Éva and Sárváry, Enikő and Fehérvári, Imre and Sulyok, Beáta and Járay, Jenő (2008) A cytomegalovírus-fertőzés rizikófaktorai, hatásai és a megelőzés lehetőségei transzplantációt követően = Cytomegalovirus infection after solid-organ transplantation, its risk factors, direct and indirect effects and prevention strategies. Orvosi Hetilap, 149 (12). pp. 551-558. ISSN 0030-6002

Text oh.2008.28324.pdf Restricted to Repository staff only until 31 March 2028. Download (191kB)

Abstract

A humán populációban szélesen elterjedt cytomegalovírus által okozott infekció egyike a leggyakrabban előforduló szervátültetést követő virális eredetű fertőzéseknek, amely befolyásolja a transzplantált szerv és a beteg túlélését is. Leggyakrabban a súlyos tünetekkel járó fertőzés olyan transzplantáltaknál alakul ki, akik cytomegalovírus-szeronegatívak az átültetés idejében, és a szervet szeropozitív donortól kapják. A fertőzés előfordulását és súlyosságát egyéb rizikótényezők is befolyásolják: az immunszuppresszió intenzitása, a beültetett szerv típusa, a graftkilökődés és/vagy ennek kezelése, a donor és recipiens közötti „HLA-mismatch”, a recipiens egyes HLA-típusai, női nem stb. A már kialakult cytomegalovírus-infekciónak direkt (tünetek) és indirekt (szövetkárosító és immunmoduláló) hatásai vannak, mindkettő befolyásolja a beteg életminőségét és a további állapot alakulását. Ezért speciális kezelési sémákat és a megelőzésre irányuló intézkedéseket dolgoztak ki, amelyek segítségével a cytomegalovírus károsító hatása csökkenthető vagy elkerülhető. Számos preventív lehetőség közül a gyakorlatban két megelőzési stratégia alkalmazható hatékonyan: az univerzális profilaxis (részét képezi a szelektív profilaxis) és a preemptív terápia. A szerzők – saját és külföldi tapasztalatok alapján – összefoglalják a prevenciós lehetőségeket, összehasonlítják az alkalmazott protokollok előnyeit és hátrányait. Az Amerikai és Kanadai Transzplantációs Társaságok ajánlása alapján a legtöbb amerikai, de sok európai transzplantációs központban is a betegeket három csoportba sorolják: magas, közepes és alacsony rizikójú csoportok; a besorolásnak megfelelően választható a profilaxis. A magas rizikójú betegcsoportoknál (R–/D+ betegek és tüdőtranszplantáltak) nélkülözhetetlen az univerzális profilaxis. Azoknál a betegeknél, akik antilymphocyta-ellenanyagot (ATG, ALG vagy OKT3) kapnak, szükséges az ún. szelektív profilaxis alkalmazása. A közepes rizikójú betegcsoportoknál (R+/D+ vagy R+/D–) lehet választani az univerzális profilaxis és a preemptív terápia között a klinika adottságait figyelembe véve. A nagy forgalmú ambulanciákon, a szoros monitorozás nehézségei és a költséges laboratóriumi vizsgálatok miatt, továbbá a CMV-fertőzés indirekt hatásainak kiküszöbölése érdekében az ajánlások az univerzális profilaxis alkalmazását javasolják. Az alacsony rizikójú csoportban (R–/D–) vese-, máj-, hasnyálmirigy-, szívtranszplantáció esetén a megelőzés szükségességét a transzplantációs centrum dönti el. | The human cytomegalovirus is widely prevalent among human population and it is the most common viral pathogen that affects both the graft’s and solid-organ transplant recipient’s survival. The risk is highest in donor-seropositive, recipient-seronegative pairing transplantation. These recipients carry increased risk of developing symptomatic primary CMV infection; however, other risk factors may have an impact on cytomegalovirus activation as well: intensity of immunosuppression, type of organ transplanted, rejection and/or treatment for rejection, HLA-mismatch between recipient and donor, certain HLA-types of the recipient, female sex etc. Cytomegalovirus infection in transplant patients has been associated with both direct (symptoms) and indirect effects which are derived from the immunomodulating impact of the virus such as cellular effects and cytokine expression or systemic immune suppression leading to other opportunistic infections. Prevention of the direct and indirect effects of cytomegalovirus infection is the therapeutic goal in transplanted patients. Most transplant centers use either universal prophylaxis or pre-emptive therapy to prevent the infection. The advantages and disadvantages of these two preventive strategies and current evidence-based recommendations for preventing cytomegalovirus disease in solid-organ transplant recipients are discussed according to others’ and the authors’ own observations. According to recommendations of the American and Canadian Societies of Transplantation, most of the centers – after analyzing of the CMV-infection risk factors of the recipients – divide them into three groups: high-, moderate- and low-risk groups. The preventive strategy is attached to the risk-group type. In the high-risk group (R–/D+ and lung transplant patients) the use of the universal prophylaxis is necessary. The patients administered anti-lymphocyte antibodies (ATG, ALG or OKT3) need selective (subtype of universal) prophylaxis. Among the moderate-risk patients (R+/D+ or R+/D–) the doctors may choose either universal prophylaxis or pre-emptive therapy. Selection of a strategy requires consideration of patient-specific factors as well as practical considerations such as available resources. For avoidance of the indirect effects of CMV infection universal prophylaxis is preferred. The use of preventive proceedings in low-risk patients is the matter of the center’s decision.

Actions (login required)

Edit Item