Neoadjuváns szisztémás terápia emlőrákban = Neoadjuvant systemic therapy in breast cancer

Kahán, Zsuzsanna and Nikolényi, Aliz and Uhercsák, Gabriella and Thurzó, László (2009) Neoadjuváns szisztémás terápia emlőrákban = Neoadjuvant systemic therapy in breast cancer. Orvosi Hetilap, 150 (2). pp. 65-71. ISSN 0030-6002

Text oh.2009.28536.pdf Restricted to Repository staff only until 31 January 2029. Download (202kB)

Abstract

A neoadjuváns (preoperatív) szisztémás terápia jó lehetőség a lokális-regionális kiterjedésű, tünetet okozó emlőrákok kezelésére. A daganat jellemzői alapján megválasztott elsődleges kemoterápia vagy hormonterápia a legtöbbször a daganat kisebbedéséhez vezet, ami kedvez a későbbi emlőmegtartó műtét elvégzésének. A szisztémás terápia hosszú távú preventív (adjuváns) eredményessége nem különbözik a preoperatív vagy posztoperatív alkalmazás szerint, a terápia hatásának in vivo megfigyelt eredménye pedig utal a prognózisra. Végül előny, hogy a műtét előtt bevezetett terápia elvégezhetőségét nem késlelteti esetleges műtéti szövődmény. A neoadjuváns kezelések előtt elengedhetetlen a tumor, illetve a beteg gondos kivizsgálása. Az emlők képalkotó és a tumor szövettani vizsgálata mellett szükség van a beteg teljes kivizsgálására. Fontos a patológiai tipizálás, amely elsősorban a terápia megválasztását, a kemo- vagy hormonszenzitivitás megítélését segíti. A kemoszenzitív tumorok kezelésére leghatékonyabb kombináció a taxán- és antraciklinalapú kemoterápia. Neoadjuváns hormonterápiával főképp menopauzás betegek kezelésével áll rendelkezésre tapasztalat. Valamennyi aromatázgátló effektívebb a tamoxifennél, ezért alkalmazásuk első választásként indokolt. A molekulárisan célzott szerek közül a trastuzumab kemoterápiával kombinálva kiemelkedő hatékonyságot mutat. A primer szisztémás terápia befejezése után újabb stádiummegállapító képalkotó vizsgálat után emlő- és nyirokcsomóműtét következik, és a legtöbbször sugárterápia is. A neoadjuváns szisztémás terápia azonos nyelv és szakmai szabályok alkalmazását követeli meg az összeszokott multidiszciplináris munkacsoport tagjaitól. | Neoadjuvant (preoperative) systemic therapy is a good possibility for the treatment of symptomatic breast cancers of the locoregional stage. Chemotherapy or hormone therapy chosen according to the characteristics of the primary tumor, result in the regression of the tumor in the majority of the cases, favoring breast conserving surgery thereafter. The long-term effects of neoadjuvant systemic therapy are equivalent to that of adjuvant therapy, and the in vivo observed efficiency of the treatment reflects prognosis. Finally, systemic therapy introduced prior to surgery is not delayed by the possible adverse effects of the surgery. Detailed examination of the tumor and the patient is mandatory before starting systemic therapy. Besides breast imaging and histological examinations, staging is necessary. Pathological characterization of the tumor will enhance treatment choice based on the features of chemo- or hormone-sensitivity. For the treatment of chemosensitive tumors, taxane- and anthracycline-based polychemotherapy is the most efficacous. Data on neoadjuvant hormone therapy have been provided by studies on postmenopausal patients. Since the aromatase inhibitors are more efficient than tamoxifen, their use is the first option in this patient population. Among the molecular targeted agents, trastuzumab combined with chemotherapy produces extending therapeutic response rate. Following the completion of the neoadjuvant systemic therapy, breast imaging is required once more before performing breast and lymph node surgery. Postoperative radiotherapy is generally needed. The use of a common language and professional guidelines by the members of the multidisciplinary breast team is a condition for neoadjuvant systemic therapy.

Actions (login required)

Edit Item