Inzulinrezisztencia és pubertás kapcsolata megnövekedett kardiometabolikus kockázatú gyermekekben = Relationship between insulin resistance and puberty in children with increased cardiometabolic risk

Tobisch, Borbála and Blatniczky, László and Barkai, László (2011) Inzulinrezisztencia és pubertás kapcsolata megnövekedett kardiometabolikus kockázatú gyermekekben = Relationship between insulin resistance and puberty in children with increased cardiometabolic risk. Orvosi Hetilap, 152 (27). pp. 1068-1074. ISSN 0030-6002

Text oh.2011.29159.pdf Restricted to Repository staff only until 31 July 2031. Download (228kB)

Abstract

Az elhízás prevalenciája világszerte növekszik, ezzel párhuzamosan nő a kardiometabolikus morbiditás és mortalitás, amelynek nemcsak népegészségügyi, hanem gazdasági kihatása is jelentős. A gyermekkorban induló elhízás fokozott kockázatot jelent felnőttkorban. Nő azon gyermekek száma is, akik az elhízáson kívül már a zsíranyagcsere vagy a szénhidrátháztartás kimutatható zavaraival is rendelkeznek. A fokozott kardiometabolikus kockázattal rendelkező gyermekek már a pubertás megjelenése előtt magasabb terhelés alatti inzulinszintekkel rendelkeznek, mint a nem veszélyeztetett csoportba sorolt elhízott társaik. Cél: A tanulmány célja a fokozott kardiometabolikus kockázatú csoportba tartozó elhízott gyermekek serdülés előtti, alatti és utáni inzulinszintjeinek összevetése volt nem fokozott kockázatú elhízott gyermekekével. Anyag és módszer: Összesen 161, 4–18 éves elhízott gyermek antropometriai, cukorterhelés alatti glükóz-, lipid-, inzulinszintadatait dolgozták fel a szerzők. Terhelés alatti értékekből inzulinrezisztencia-markereket (Σinzulin/Σglükóz, HOMA-index) számoltak. A gyermekeket Tanner-stádium szerint három csoportba sorolták. Az International Diabetes Federation gyermekekre vonatkoztatott kritériumrendszere szerint fokozott és nem fokozott kockázatú csoportokba sorolták a gyermekeket. Fokozott kockázatú csoportba került az a gyermek, akinek az elhízáson kívül még legalább két értéke kóros volt a következőkből: éhomi vércukor, vérnyomás, triglicerid, illetve csökkent HDL-koleszterin-szint. Eredmények: A 161 vizsgált gyermekből (78 lány, 83 fiú) 43 (26,7%) került a fokozott kockázatú csoportba. A prepubertásban a fokozott kockázattal rendelkező csoportban a Σinzulin/Σglükóz arány szignifikánsan magasabb volt, mint a nem fokozott kockázatú csoportban (p = 0,04), azonban a pubertás- és a posztpubertáskorban ilyen különbség nem volt igazolható. A pubertásban lévő, fokozott kockázatú obes gyermekek HOMA-indexe szignifikánsan magasabb volt (p = 0,05), mint a fokozott kockázattal nem rendelkező csoport esetében, azonban sem a prepubertásban, sem a posztpubertásban ilyen különbség nem volt kimutatható. Kóros vércukorértéket 23 (14,4%) esetben találtak: hét (4,3%) esetben emelkedett éhomi vércukorszint, 11 (6,8%) esetben csökkent glükóztolerancia, két (1,2%) esetben emelkedett éhomi vércukorszint és csökkent glükóztolerancia együtt fordult elő, míg három (1,8%) esetben 2-es típusú diabetes volt igazolható. A HbA1c-érték 81 esetben állt rendelkezésre, emelkedett értéket (≥6%) 13 (16%) esetben tapasztaltak, amelyből csupán két esetben társult hozzá kóros vércukorgörbe, a többi 11 esetben normális éhomi és terhelés alatti vércukorszinteket találtak. Fordítva: 81 esetben, amelyben a HbA_1c is mérésre került, 11 kóros vércukorértéket találtak (öt csökkent glükóztolerancia, két emelkedett éhomi vércukorszint, két csökkent glükóztolerancia+emelkedett éhomi vércukorszint és két 2-es típusú diabetes), amelyhez normális HbA_1c-érték társult, és csupán két esetben jelezte a cukoranyagcsere-eltérést emelkedett HbA_1c-érték is. Kóros HDL-értéket 57 (35,4%) esetben, kóros trigliceridértéket pedig 44 (27,3%) esetben lehetett igazolni. Következtetések: A fokozott kockázati tényezőkkel rendelkező gyermekeknek már a pubertás megjelenése előtt szignifikánsan magasabbak az inzulinszintjei, mint a kockázati tényezőkkel nem rendelkező csoportba sorolt társaiké. Később ezeknek a gyermekeknek az éhomi inzulinszintje is szignifikánsan emelkedik társaikéhoz képest. A vércukoreltérések kiértékeléséhez a terhelés alatti vércukorszinteket és a HgbA_1c-t párhuzamosan érdemes vizsgálni. A beavatkozás egyetlen eszköze ebben az életkorban a primer és szekunder prevenció. Orv. Hetil., 2011, 152, 1068–1074. | Epidemiologic data provide evidence that the frequency of obesity and cardiometabolic risk factors shows an increasing tendency in childhood. Insulin resistance plays a central role in the pathogenesis of cardiovascular and metabolic consequences of obesity. Transient decrease in the insulin sensitivity during puberty is a well-known physiological process; however, the feature of this phenomenon is not clear in obese children with increased cardiometabolic risk. Aim: The aim of the present study was to assess the effect of puberty on insulin resistance and metabolic parameters in obese children with and without increased cardiometabolic risk. Materials and methods: Anthropometric data, insulin levels during oral glucose tolerance test and lipid status were analyzed of 161 obese children aged 4-18 years. Σinsulin/Σglucose ratio was obtained during glucose load and HOMA index was used to assess insulin resistance. Children were sorted into prepubertal (T1), pubertal (T2-4) and postpubertal (T5) cohorts according to Tanner staging criteria and metabolic and insulin resistance parameters were evaluated. Increased cardiometabolic risk was defined as the presence of any two risk factors (elevated fasting plasma glucose, blood pressure, triglyceride or decreased HDL-cholesterol) in addition to obesity. Results: Out of 161 obese subjects, 43 (26.7%) had increased cardiometabolic risk. Decreased HDL-cholesterol and/or elevated triglyceride was observed in 101 (56.5%) cases. Impaired glucose tolerance and/or impaired fasting glucose was found in 23 (14.4%) cases. In subjects without increased cardiometabolic risk, the Σinsulin/Σglucose ratio in T1 stage was significantly lower than in T2-4 and T5 stages (p = 0.01). In children with increased cardiometabolic risk, the insulin/glucose ratio was similar in T1, T2-4 and T5 stages, however, it was significantly higher in T1 stage as compared to subjects without increased cardiometabolic risk (p = 0.04). In T2-4 and T5 stages, Σinsulin/Σglucose ratio did not differ between children with and without increased cardiometabolic risk. No difference was found in HOMA index between groups with and without increased cardiometabolic risk in T1 stage, however significantly higher levels were observed in subjects with increased cardiometabolic risk at T2-4 stages (p = 0.01), indicating the presence of fasting hyperinsulinemia in this cohort. Elevated HbA1c (≥6.0%) was found in 13 (16%) out of the 81 children investigated, of whom only two cases had abnormal oral glucose tolerance test. In cases having normal HbA1c, oral glucose tolerance test showed impaired glucose tolerance in 5 cases, impaired fasting glucose in 2 cases, both impaired glucose tolerance and impaired fasting glucose in 2 cases, and type 2 diabetes in 2 cases. Conclusion: Increased insulin resistance can be observed in obese children without increased cardiometabolic risk. In obese children with increased cardiometabolic risk, substantial insulin resistance occurs in prepuberty and it is present at similar level throughout puberty. Fasting insulin levels are elevated in obese subjects with increased cardiometabolic risk as compared to those without increased cardiometabolic risk. To reveal type 2 diabetes cases, HbA1c and oral glucose tolerance test results should be assessed parallel. Orv. Hetil., 2011, 152, 1068–1074.

Actions (login required)

Edit Item