Cardiorenalis kockázatot és intestinorenalis kapcsolatot jelentő urémiás toxin: az indoxil-szulfát = The uremic toxin indoxyl sulfate reflects cardio-renal risk and intestinal-renal relationship

Kiss, István (2011) Cardiorenalis kockázatot és intestinorenalis kapcsolatot jelentő urémiás toxin: az indoxil-szulfát = The uremic toxin indoxyl sulfate reflects cardio-renal risk and intestinal-renal relationship. Orvosi Hetilap, 152 (43). pp. 1724-1730. ISSN 0030-6002

Text oh.2011.29223.pdf Restricted to Repository staff only until 31 October 2031. Download (163kB)

Abstract

Az urémiás szindróma és állapot elsősorban a veseelégtelenség következtében felhalmozódó urémiás toxinok eredményeképpen jön létre. Egyre nagyobb figyelem fordul az urémiás toxinok eltávolításának lehetőségei felé, amely már nemcsak a dialíziskezelést jelenti, hanem a táplálkozással kapcsolatos speciális meggondolásokat, illetve a toxinokat megkötő, termelődésüket csökkentő lehetőségeket vizsgálja. A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek és a vesepótló kezelésben részesülők morbiditásában és mortalitásában kiemelt szerepet játszanak a cardiovascularis kockázatot is növelő urémiás toxinok. Ezek közé tartozik a cardiorenalis kockázatot növelő, dialízissel nehezen eltávolítható, fehérjéhez kötött endogén urémiás toxin, az indolcsoportba tartozó indoxil-szulfát. Mai ismereteink szerint az indoxil-szulfát vasculonephrotoxicus anyag, a renalis és cardiovascularis betegségek progresszióját fokozó urémiás toxin. Az urémiás toxinok között is különös jelentőséggel bír az a tény, hogy redox potenciája révén egyszerre antioxidáns és oxidatív stresszt okozó hatású, és a saját bélrendszerünkben képződik. Szérumkoncentrációja a táplálkozástól, illetve a tubularis funkciótól függ, ezért képes a glomerulusfiltrációs rátától függetlenül is jelezni a krónikus veseelégtelenség progresszióját. Az indoxil-szulfát sikeres eltávolítása csökkenti a morbiditást és mortalitást, illetve növeli a túlélést. Mindezek alapján lehetséges célpontja, befolyásolási területe lehet az urémia csökkentésének krónikus veseelégtelenségben. A pro- és prebiotikumokkal együtt alkalmazott orális adszorbensek ígéretesebb indoxil-szulfát befolyásolási lehetőséget jelentenek. Orv. Hetil., 2011, 152, 1724–1730. | Uremic syndrome and condition is primarily a result of kidney failure in which uremic toxins are accumulated. More and more attention is paid to possibilities for removal of uremic toxins, which not only means dialysis, but also takes into account special dietary considerations and treatments, which aim to absorb the toxins or reduce their production. These uremic toxins, which also increase the cardiovascular risks, play a major part in morbidity and mortality of patients suffering from chronic renal failure and those receiving renal replacement therapy. One of them is a member of the indol group, the indoxyl sulfate. This toxin is difficult to remove with dialysis and is an endogenous protein-bound uremic toxin. Today we know that indoxyl sulfate is a vascular-nephrotoxic agent, which is able to enhance progression of cardiovascular and renal diseases. It is of particular importance that because of its redox potency, this toxin causes oxidative stress and antioxidant effects at the same time and, on top of that, it is formed in the intestinal system. Its serum concentration depends on the nutrition and the tubular function and, therefore, it can also signal the progression of chronic renal failure independently of glomerular filtration rate. Successful removal of indoxyl sulfate reduces the morbidity and mortality and improves survival. Therefore, it could be a possible target or area to facilitate the reduction of uremia in chronic renal failure. The use of probiotics and prebiotics with oral adsorbents may prove to be a promising opportunity to reduce indoxyl sulfate accumulation. Orv. Hetil., 2011, 152, 1724–1730.

Actions (login required)

Edit Item