A magyarországi késő miocén cickányok (Soricidae) paleoökológiai jelentősége

Mészáros, L. (1998) A magyarországi késő miocén cickányok (Soricidae) paleoökológiai jelentősége. Állattani Közlemények, 83. pp. 41-52. ISSN 0002-5658

Preview

Text 83_4-Meszaros.pdf Download (174kB) | Preview

Abstract

A magyarországi késı miocén cickányfaunából fokozatosan eltőnı Crocidosoricinae és Heterosoricinae fajok, valamint a helyükre Ázsiából bevándorolt Soricinae fajok jól mutatják az Európában lezajlott környezetváltozásokat. A Kárpát-medence éghajlata a korábbiakhoz képest szárazabbá és hımérsékleti szempontból szélsıségesebbé vált. A Soricinae-bevándorlás két nagy hullámban történt. Az elsı a késı miocén elején, kb. 10 millió évvel ezelıtt következett be, a második 8–6 millió év között folyamatosan zajlott. A lelıhelyeken elıfordult genusok közül a Crusafontina, a Paenelimnoecus, és az Amblycoptus a jó vízellátottságú, erdıs vegetációk indikátorai. Az Episoriculus genus olyan nyílt vízfelület közelségét jelzi, amelyet zárt növénytakaró szegélyezett. A Kordosia genus a nyílt, füves társulásokat kedvelte. A Blarinella genus a neogénben a szárazabb, nyílt, füves és a nedvesebb, erdıs társulásokban egyaránt elıfordult. Alsótelekes, Rudabánya, Sümeg, Csákvár, Tihany, Tardosbánya, Egyházasdengeleg, Széchenyi-hegy, Polgárdi 2. és 4. cickányközössége szárazabb tágabb környezetben, valamilyen helyi hatásra (hegyvidéki éghajlat vagy lokális víztömeg) kialakuló, jó vízellátottságú, erdıs vegetációhoz kapcsolódik. Polgárdi 5. faunája erdıtlen karsztvidék nyílt füves társulását jelzi.

Actions (login required)

Edit Item