Congenitalis vitiumok genetikai heterogenitása és komplexitása = Genetic heterogeneity and complexity of congenital heart defects

Nagy, Dóra and Széll, Márta (2018) Congenitalis vitiumok genetikai heterogenitása és komplexitása = Genetic heterogeneity and complexity of congenital heart defects. Orvosi Hetilap, 159 (17). pp. 661-670. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650.2018.31054.pdf Download (624kB) | Preview

Abstract

Absztrakt: A congenitalis vitiumok a leggyakoribb veleszületett rendellenességek, az összes fejlődési rendellenesség körülbelül egyharmadát alkotják. Klinikailag nagyon heterogén betegségcsoport, súlyosságuk, kezelhetőségük, prognózisuk széles skálán mozog, az egészen enyhétől a fatális kimenetelűig. A congenitalis vitumok előfordulhatnak multiplex fejlődési rendellenességek részeként, például kromoszómaaberrációkban, microdeletiós szindrómákban, monogénes betegségekben vagy izoláltan, szindrómához nem társultan. A szindrómás vitumok az összes veleszületett szívfejlődési rendellenesség 25–40%-át, míg az izoláltak a 60–75%-át alkotják. Hagyományos és új generációs molekuláris genetikai módszerekkel számos genetikai eltérést sikerült már azonosítani, döntően a szindrómához társult veleszületett szívhibák hátterében, a cardiogenesis szempontjából kritikus fontosságú, evolúciósan erősen konzervált transzkripciós regulátorokat, signaling molekulákat és strukturális fehérjéket kódoló génekben. A genetikai okot azonban az izolált formák csak körülbelül a 11%-ában sikerül kimutatni. A cardiovascularis betegségek praenatalis, postnatalis diagnosztikájának, valamint a mellkasi és szívsebészeti műtéttechnikáknak a jelentős fejlődésével a congenitalis vitummal született betegek túlélési esélyei és életminősége jelentősen javult az elmúlt évtizedek során. Egyre több beteg éri el a felnőtt és reproduktív életkort. Éppen ezért a veleszületett szívfejlődési rendellenességek genetikájának pontosabb megismerése elengedhetetlenül fontossá válik mind a diagnosztikának és a prognosztikának, mind a betegek pozitív családtervezésének szempontjából. Orv Hetil. 2018; 159(17): 661–670. | Abstract: Congenital heart defects are the most common birth defects, they account for approximately one third of all cases. They are clinically heterogeneous, vary widely in severity, treatability and prognosis and may occur as part of multiple developmental disorders, such as chromosome aberrations, microdeletion syndromes and monogenic diseases, or as isolated defects. Syndromic forms account for 25–40%, isolated forms for 60–75% of all cases. With conventional cytogenetic and next-generation molecular genetic methods, numerous genetic alterations have been identified in evolutionarily highly conserved genes of transcriptional regulators, signaling molecules and structural proteins, which are critical to normal cardiogenesis, mostly in cases with syndromic congenital heart defects. On the other hand, the genetic cause can be detected only in around 11% of isolated heart defects. The survival rate and life quality of patients with congenital heart defects have improved significantly in the last decades thanks to the remarkable development of prenatal, postnatal diagnostics as well as of heart and thoracic surgery of cardiovascular diseases. Since the number of patients, living into adulthood and reproductive age, is constantly increasing, the better understanding of the genetics of congenital heart defects may be crucial for the diagnosis, prognosis and positive family planning of patients. Orv Hetil. 2018; 159(17): 661–670.

Actions (login required)

Edit Item