Az állkapocsízületi károsodás kezelése szteroiddal, illetve hialuronsavval = Intra-articular steroid and hyaluronic acid treatment of internal derangement of the temporomandibular joint

Vingender, Szonja and Restár, László and Csomó, Krisztián Benedek and Schmidt, Péter and Hermann, Péter and Vaszilkó, Mihály (2018) Az állkapocsízületi károsodás kezelése szteroiddal, illetve hialuronsavval = Intra-articular steroid and hyaluronic acid treatment of internal derangement of the temporomandibular joint. Orvosi Hetilap, 159 (36). pp. 1475-1482. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650.2018.31138.pdf Download (390kB) | Preview

Abstract

Absztrakt: Bevezetés: Az állkapocsízületi károsodás nehezen felismerhető népbetegség, mely a folyamatosan fennálló fej- és arcfájdalom, illetve a rágófunkció zavara miatt a betegek mindennapi életét nehezíti meg. Terápiája sokrétű, több társszakma együttműködését igényli. A kezelési sorrend első lépcsője a konzervatív terápia; ennek hatástalansága esetén minimálinvazív beavatkozáshoz, azaz intraarticularis terápiához folyamodunk, melyben egyre nagyobb hangsúlyt kap a hialuronsav alkalmazása. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt összehasonlítani az intraarticularis hialuronsavnak és a kortikoszteroidinjekciónak az állkapocsízületre gyakorolt hatását. Vizsgáltuk ezenfelül a hialuronsavas kezelés esetén a molekulasúly és az adagolás gyakoriságának kérdését. Módszer: 37, intraarticularisan, szteroiddal vagy hialuronsavval kezelt ízület gyógyítási eredményeit hasonlítottuk össze. Preoperatívan meghatároztuk a klinikai és a radiológiai (MR-felvétel) adatok alapján az ízületi károsodást jól mutató Wilkes-stádiumot, a szájnyitás mértékét és a betegek szubjektív fájdalomintenzitását reprezentáló Visual Analogue Scale-t, majd ugyanezen vizsgálatokat 6 hónap múlva megismételtük. Kortikoszteroidot egy alkalommal adtunk, míg hialuronsavat heti egyszer, egymást követő 3 alkalommal, alacsony (6–10 × 10⁵ dalton) vagy magas molekulasúlyú (24–36 × 10⁵ dalton) anyagot alkalmazva. Eredmények: A szteroidinjekció után a betegek állapota átmeneti posztoperatív javulást mutatott, később viszont a tünetek recidiváltak. A hialuronsavas kezelés hatására mindhárom vizsgált paraméter szignifikánsan javult a preoperatív értékekhez képest (p_wilkes<0,0001; p_szájnyitás = 0,0002; p_VAS<0,0001); a recidíva nem volt jelentős (T = 2,05). A háromszori adagolás szignifikáns fájdalomredukciót eredményezett az első, illetve a második injekció hatásával összehasonlítva (T_3.–1. = 20,37; T_3.–2. = 9,57). Következtetés: A két anyagot összehasonlítva megállapíthatjuk a hialuronsav szignifikánsan nagyobb eredményességét, illetve a háromszori alkalmazás hatásosságát. A nagyobb molekulasúlyú változat csak a szájnyitás mértékének javításában volt hatékonyabb, de az eltérés nem volt szignifikáns. A hialuronsav minden Wilkes-stádiumban hatékonynak bizonyult, a szteroid viszont a magasabb stádiumban tartós hatást nem fejtett ki. Orv Hetil. 2018; 159(36): 1475–1482. | Abstract: Introduction: Derangement of the temporomandibular joint complicates everyday life, due to the masticatory malfunction and the continuous pain sensation of the head and facial region. The therapy is multidisciplinary and varying. In case of the inefficiency of conservative therapy, minimally invasive intervention is needed with intraarticular injection. Aim: The aim of our study was to examine whether hyaluronic acid injection is more beneficial compared to corticosteroid in 37 joints. We also examined whether the efficacy of the therapy is influenced by hyaluronic acid molecular weight and the used protocol. Method: Wilkes stage, maximal mouth opening and the Visual Analogue Scale were determined pre-operatively and 6 months later. Corticosteroid application was performed once, hyaluronic acid was injected on a weekly bases 3 times in a row, by use of low (6–10 × 10⁵ dalton) or high molecular weight (24–36 × 10⁵ dalton) preparations. Results: The medical state of the patients treated with corticosteroid temporarily improved, but the symptoms returned. Due to hyaluronic acid treatment, significant improvement was revealed in all parameters (p_wilkes<0.0001; p_{mouth-opening} = 0.0002; p_VAS<0.0001). There was no significant relapse (T = 2.05). The third administration of hyaluronic acid resulted in a significant improvement of the Visual Analogue Scale compared to the first and second injection (T_3.–1. = 20.37; T_3.–2. = 9.57). Conclusions: Comparing the two agents we can state that hyaluronic acid was significantly more effective and its application for three times seems to be the most effective treatment decreasing the symptoms. The high molecular weight solution was more effective in increasing mouth opening. In contrast to hyaluronic acid, corticosteroid had no prolonged effect in higher Wilkes stages. Orv Hetil. 2018; 159(36): 1475–1482.

Actions (login required)

Edit Item