Székely, László (2018) A matematikai és a metafizikai végtelen Georg Cantornál, Ludwig Wittgensteinnél és Tengelyi Lászlónál, és a matematikai végtelen „valódi paradoxona”. Working Papers in Philosophy, 2018 (2).
|
Text
Sszekely_Laszlo_a_matematikai_es_a_metafizikai_vegtelen.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview |
Abstract
Tengelyi László a matematikai végtelen cantori fogalmának elemzése során nem veszi figyelembe e fogalom wittgensteini filozófiai kritikáját, és így nem válik láthatóvá számára, hogy Cantor elemzéseiben a tiszta matematika és annak platonikus filozófiai interpretációja egybeolvad. Ugyanakkor megvilágító erejű, amiképpen Tengelyi e kontextusban fölidézi az abszolútum matematikai szimbolizálásának cusanusi fogalmát. Ha Wittgensteint követve elutasítjuk a mennyiségi végtelen matematikai fogalmát, és csak a határtalanságot mint nyitottságot ismerjük el, fölvetődik a nyugtalanító kérdés: honnan ered ez a nyitottság? Tengelyi és Wittgenstein -– e nyitottságot végső faktumnak tekintve – egyaránt elutasítja e kérdést. Ám Cantor matematikája – annak wittgensteini interpretációjában is –, a szimbolizálás cusanusi fogalma, Bach és más nagy zeneszerzők művei, Pilinszky János költészete, Kocsis Zoltán előadóművészete, e két utóbbi tanúságtétele Bach zenéjéről mint “istenbizonyítékról”: mindez a véges létezőkön túli transzcendencia felé mutat, és ezáltal az ontoteológia felé orientál. Vajon figyelmen kívül hagyhatja-e egy fenomenológiai metafizika programja ezeket a fenoméneket?
Actions (login required)
 |
Edit Item |
