Families, finds and generations: an interdisciplinary experiment at the early medieval cemetery of Vörs–Papkert B.

Költő, László and Szentpéteri, József and Bernert, Zsolt and Pap, Ildikó (2014) Families, finds and generations: an interdisciplinary experiment at the early medieval cemetery of Vörs–Papkert B. In: Mensch, Siedlung und Landschaft im Wechsel der Jahrtausende am Balaton. People, Settlement and Landscape on Lake Balaton over the millennia. Castellum Pannonicum Pelsonense (CPP4). Verlag Marie Leidorf GmbH, Budapest–Leipzig–Keszthely–Rahden/Westf,, pp. 361-390. ISBN 978-3-89646-154-4

Preview

Text Kolto-Szentpeteri-Bernert-Pap_CPP4.pdf Download (5MB) | Preview

Abstract

A Kis-Balaton program keretében 1983 és 1996 között a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai ásatásokat végeztek a Vörs–Papkert B lelőhelyen, ahol többek között egy kora középkori temető feltárására került sor. A leletanyag feldolgozását célzó interdiszciplináris kutatások körében lényeges helyet kaptak a csontkémiai vizsgálatok is. Lengyel Imre (1934–1992) biokémiai vizsgálatai az 1960-as évek közepétől nyertek fokozatosan alkalmazást a hazai régészetben. Az őskortól a késő középkorig számos lelőhely feldolgozásánál támaszkodtak eredményeire. A hasonló jellegű kutatásokhoz képest a vörsi lelőhelyet az teszi egyedivé, hogy míg általában a korszak, régészeti kultúra vagy etnikum tekintetében homogén esetekről van szó, itt több, a vizsgált korszak és etnikum értelmében az eddigiekben egymástól következetesen elkülönített (késő avar kori, Karoling-kori, magyar honfoglalás és Árpád-kori) leletanyagot tartalmazó temetkezés került elő, ezért alapvető kérdésként merült fel, hogy egyidejű és/vagy folytatólagos jelenségekről van-e szó. A régészeti feltárásokkal párhuzamosan végzett munkával több, mint 400 sírt elemzett, ezek alapján 48 (alcsoportjaival együtt 53) genetikai egységet körvonalazott (Fig. 1). A tárgyi hagyaték relatív időrendjének figyelembe vételével a leglényegesebb eredményt éppen azoknak a „családoknak” (Figs. 2–10; Pl. I-IX) a körvonalazása jelentette, amelyek az eddigi módszerekkel különböző régészeti korszakokba sorolható lelet-együttesekkel jellemezhetőek. A vörsi embertani hagyaték szerológiai vizsgálatánál a régészeti leletek időrendi besorolását Lengyel Imre előzetesen nem ismerhette. Miután a biokémiai elemzés során meghatározta az elhunyt személyek nemét, életkorát, vércsoportját és kollagén-típusát, az ásató régészek kérésére elsőként azoknak a személyeknek a feltételezett rokonságait kezdte el (a síroknak a temetőtérképről leolvasható távolságai és statisztikai–matematikai módszerek alkalmazásával) meghatározni, akiknek tárgyi hagyatéka egyértelműen besorolható volt valamely régészeti korszakba. A feldolgozás első szakaszában nyolc genetikai csoportot rajzolt meg, majd ezek számát eggyel növelve, az egyik csoport összetételét megváltoztatva (46a csoport), összesen kilenc genetikai egység véglegesítése fűződik a nevéhez. A temető embertani anyagának vizsgálatát Pap Ildikó kezdte meg, paleosztomatológiai elemzését Szikossy Ildikó végezte el. Az ásatás befejezését követően a teljes temető embertani anyagának antropológiai feldolgozását Bernert Zsolt végezte el. A Lengyel Imre által szerológiai módszerekkel korábban megállapított nem és életkor adatoknak a morfológiai vizsgálatok eredményeivel való össze¬vetése során néhány esetben olyan ellentmondások merültek föl, amelyek miatt át kellett gondolnunk az előzetesen publikált genetikai egységek valószínűségét. A vizsgálat első fázisában a szerológus által felállított kilenc családrekonstrukcióban 60 személy kapott helyet. Ezek közül 8 esetben (13,3%) mond ellent a szerológiai és a morfológiai jegyek alapján meghatározott nemi jelleg. Ez önmagában magas arányszám, bár ezeknek az eseteknek csupán egy része teszi lehetetlenné az adott családfa értelmezhetőségét (pl. azonos neműek esetén nem lehet közös utódok feltételezése). Az esetek egy másik részénél az életkor meghatározások nincsenek összhangban, ezek szintén megkérdőjelezhetik a korábbi feltevések némelyikét (pl. utódok feltételezése azoknál, akik nem érték el a reproduktivitás korát). Vizsgálataink során arra törekedtünk, hogy kiszűrjük az ellentmondásos adatokat tartalmazó család-rekonstrukciókat, és csakis azokkal a csoportokkal foglalkozzunk, amelyeknek mind az embertani (szerológiai és morfológiai) adatai kifogástalanok, mind régészeti szempontból alkalmasak az egymást követő generációk tárgyi hagyatékának nyomon kísérésére (Figs. 11–12). Dolgozatunkban felsoroltuk azt a kilenc „genetikai egységet”, amelynek Lengyel Imre a családfáját is megrajzolta. A táblázatok Bernert Zsolt meghatározásait is tartalmazzák. Ellentmondásos adatok esetén – ha lehetett – a mellékletek figyelembe vételével foglaltunk állást a felmerült kérdésekben, majd a keltező leletek alapján megkíséreltük időrendbe sorolni az egyes generációk tagjait. Lengyel Imre korai távozása miatt nem keríthetett sort az összes család elemzésére: a 48 kisebb-nagyobb létszámú csoport közül csupán 9 esetben vázolta föl a családfa rajzát, és ez alapvetően megnehezíti a vörsi rokonsági csoportok értékelhetőségét. Nem született meg az az összefoglaló táblázat sem, amely az egyes csoportokon belül megállapított generációk összehangolását adta volna meg saját módszertana, a szerogenetika szabályai szerint. A Vörs-Papkert B temető szerológiai eszközökkel rekonstruált genetikai csoportjai közül négyet választottunk ki ellenőrzés céljára: a négy „családból” származó, feltételezett genetikai rokonsággal bíró emberi maradványok klasszikus antropológiai vizsgálatához nagyon kevés bizonyító eszköz áll a rendelkezésünkre. Kísérletünk célja annak megállapítása volt, hogy az interdiszciplinaritás adta lehetőségek segítségével kaphatunk-e új fogódzókat olyan kérdések eldöntéséhez, melyek terén évtizedek óta nem vagyunk képesek előrébb jutni. Az általunk bemutatott „családfák” kis száma óvatosságra int bennünket, ám arra alkalmasak, hogy többféle jelenséget rögzítsünk általuk. A késő avar kori és a Karoling peremkultúra tárgyait birtokló „családok” egyidejűleg, de egymástól bizonyos mértékig elhatárolódva élhettek, legalábbis erről tanúskodnak sírjaik a vörsi temetőben. Lengyel Imre módszerének változatlan folytatására már nincs mód, a szerogenetikai vizsgálatok másféle irányba mozdultak el. Az egykori családi kapcsolatok pontosabb meghatározására legújabban a modern, DNS-alapú biológiai kutatások segítségével teremtődött új lehetőség. A morfológiai vizsgálatok mellett szükségesek olyan DNS-elemzések elvégzése, melyekkel ellenőrizhetők és kibővíthetők az eddigi megállapítások a genetikai rokonsági fák szerkesztésére.

Actions (login required)

Edit Item