Szladits Károly levelei Somló Bódoghoz

Takács, Péter (2018) Szladits Károly levelei Somló Bódoghoz. IUSTUM AEQUUM SALUTARE, 14 (3). 273-323.. ISSN 1787-3223

Preview

Text Szladits_levelei_Somlohoz.pdf Download (1MB) | Preview

Abstract

Szladits Károly és Somló Bódog szoros barátságban álltak egymással. Kapcsolatukat – a barátságok kialakulásában szerepet játszó szokásos tényezők mellett – tudományos érdeklődésük hasonlósága és életpályájuk közös elemei is erősítették. Ez utóbbihoz néhány adalék. Mindketten a Felvidéken születtek: Szladits Dunaszerdahelyen 1871-ben, Somló Pozsonyban, 1873-ban. Iskoláik egy részét mindketten szülővárosukon kívül végezték: Szladits – apja korai halála után – édesanyjával Pozsonyba költözött és ott járta ki a gimnázium nyolc osztályát, míg Somló – édesapja szolgálati helyének gyakori változásai miatt – az elemi iskolát Budapesten, a gimnáziumot pedig Zsolnán, Trencsénben és Temesvárott végezte el. Szladits a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem jogi karára járt, ahol 1895-ben ún. királygyűrűs jogi doktorrá avatták; Somló ugyancsak a budapesti egyetem jogi karára iratkozott be 1891-ben, de tanulmányait egy szemeszter után – mivel apját áthelyezték – a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem jogi karán folytatta, és ott szerzett 1895-ben jogi, majd 1896-ban államtudományi doktorátust, „kitűnő” minősítéssel. Hasonló eleme életpályájuknak az is, hogy diplomájuk megszerzése után mindketten német egyetemekre mentek: Somló 1896-ban Lipcsében, majd Heidelbergben, Szladits pedig 1902-ben Lipcsében és Berlinben tanult. Mint alább látható, e közös fordulatok ellenére életük alakulása mégsem sorolható a „párhuzamos történetek” közé. Kapcsolatuk azzal kezdődött, hogy Szladits Károly – feltehetőleg valamilyen formális és alkalmi találkozás után – meghívta Somló Bódogot egy kávéházi asztaltársaságba: „Igen tisztelt Kolléga Úr! – írta neki 1897 októberében – Kérem, jöjjön el közénk … a Váczi-uczai Korona-Kávéházba.” Somló eleget tett a meghívásnak, s az ezt követő négy-öt évben szoros barátság szövődött köztük. Ennek részleteit nem nagyon ismerjük, s amit tudunk róla, azt is csak közvetett forrásokból tudjuk. Mindketten tagjai voltak a Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik Század című folyóirat körül szerveződő értelmiségi körnek. Mivel ekkor mindketten Budapesten éltek, kapcsolatuk az általuk írt levelekből nem rekonstruálható; az 1902-ben kezdődött és több-kevesebb rendszerességgel 1918-ig folytatott levelezésükből azonban néhány részlet egyértelműen kikövetkeztethető. Levelezésük kezdetét valójában az jelentette, hogy Szladits Károly 1902-ben Németországi tanulmányútra ment. Lipcséből, majd Berlinből küldött leveleiből arra következtethetünk, hogy ekkor már ezernyi „közös ügyük” volt: közös volt a társaságuk, a barátaik, közösek a problémáik, s abban az értelemben még lakásuk is, hogy külföldi útja idejére Szladits átengedte Somlónak budapesti lakását, feltehetőleg házvezetőnőjével – Csikynével – együtt. A baráti kapcsolat „ezernyi szála” később újabbakkal gazdagodott: hasonló helyeken – például a svájci Alpokban és az Északi-tengernél – nyaraltak, egymással beszélték meg családi viszonyaik alakulását, sőt – a korban szokásos polgári illem határain belül – még „nőügyeiket” és lelki problémáikat is. Az itt közölt levelekből ebbe is bepillanthatunk. E levelek új megvilágításba helyezhetik Somló és Hochstätter Rózsa titkos, majd felbontott jegyességét is. Érdekes apróság, hogy amikor olyan kérdésről esett szó, amiről másnak, például a házvezetőnőnek nem volt szabad tudnia, akkor a levelet Szladits angolul írta, Somlót „Bodin”-nek szólította, s nevük kezdőbetűjével utalt bizonyos személyekre. Életpályájukban közös volt az „erdélyi szál” is. Közismert, hogy Somló 1904-ben Nagyváradra, majd 1905-ben Kolozsvárra költözött, s 1918-ig ott is élt, Szladits pedig felesége, Konrád Margit nagyváradi származása és rokonsága miatt igen gyakran járt a Partiumban és Erdélyben. Már csak a távolság és az alkalmi látogatások egyeztetése miatt is levelezniük kellett egymással. Levélváltásaik egy idő után megritkultak, sőt bizonyos értelemben formálisakká váltak. A levelek gyakoriságából – érdemben azok ritkulásából – és stílusából is arra következtethetünk, hogy a barátok 1907 után fokozatosan eltávolodtak egymástól. Ezt a feltételezést Somló (nagyjából ugyanezen időre tehető) közélettől való elfordulása, korábbi budapesti barátaitól való kissé rezignált távolságtartása, és új, kolozsvári baráti körének kialakulása is megerősíti. Kapcsolatuk végén ugyanakkor bizonyos értelemben – legalábbis a szó átvitt értelmében – újra közel kerültek egymáshoz. Azt inkább csak a dolog érdekessége okán említem, hogy amikor Somló Bódog 1918 őszén Kolozsvárról „visszatelepült” Budapestre, naplójának egyik bejegyzése szerint a II. kerületi Csopaki u. 8. szám alatt vett építési telket, ahol házat tervezett építtetni. Szladits pedig – aki az 1900-as és az 1910-es években az Andrássy úton, a Hermina úton, majd a Naphegy téren lakott – egy kicsit később, az 1920-as években a II. kerületi Érmelléki u. 7. szám alatti villalakásba költözött. Ez utóbbi a Csopaki u. 8. számtól kb. 500 méterre található. Ennél fontosabb – s bár szomorú, de ez is egyfajta „kapcsolat” –, hogy amikor Szladits Károlyt 1920-ban tanúként hallgatta ki a népbiztosok ügyét tárgyaló bíróság, akkor az Ágoston Péterrel kapcsolatos tanúvallomásában Szladits említést tett Somlóról, illetve Somló Ágostonnal való kapcsolatáról. „Kérem – fogalmazott a bíróság előtt –, Ágostonra vonatkozólag csak az az egy tudomásom van még, hogy később – május végén vagy június elején – Somló Bódog kollégámnak, aki időközben meghalt, aki azonban az eset után azonnal, vagy legfeljebb egy-két nappal később, előttem és feleségem előtt megismételte az ő szavait, azt a kijelentést tette Ágoston, hogy igyekszünk a dolgot jobb felé fordítani, és remélem, hogy ez sikerülni is fog. Ez csak május végén, vagy június elején történhetett, mert Somló Bódog azért járt akkor Ágostonnál, hogy az ő Erdélybe való utazását segítse elő, és Somló június elején tényleg el is utazott Erdélybe, s a kommunizmus végéig ott is maradt”. A tanúvallomás utolsó fordulata, ti. hogy Somló június elején utazott Erdélybe, nem felelt meg a valóságnak. Lehet, hogy Szladits – ha ismerte barátja 1919 nyári tartózkodási helyét – azért nyilatkozott így, hogy a hatóságok ne is bolygassák Ágoston Péter Somló Bódoggal való kapcsolatát, de az is lehet, hogy ez is csak a tanúvallomás egészén érezhető, talán tudatos „feledékenységének” része volt. Az itt közölt levelek tehát egy szépnek és teljesnek indult barátság lenyomatai. Egy olyan barátságé, amit az élet történelmi események miatti forgandósága a felek egymástól való eltávolodása ellenére sem szennyezett be, ami azonban – a két barát személyisége, habitusa, világszemlélete, s nem utolsósorban épp az élet történelmi események miatti forgandósága miatt – nem teljesedett ki.

Actions (login required)

Edit Item