Ember és állat kapcsolata Dél-Dunántúlon a kora bronzkor idején = Relationships between people and animals in South Transdanubia during the Early Bronze Age

Gál, Erika (2012) Ember és állat kapcsolata Dél-Dunántúlon a kora bronzkor idején = Relationships between people and animals in South Transdanubia during the Early Bronze Age. Project Report. OTKA.

Preview

PDF 71965_ZJ1.pdf Download (886kB) | Preview

Abstract

A két nemrég feltárt dél-dunántúli lelőhely, Kaposújlak–Várdomb (2002) és Paks–Gyapa (2008) kora bronzkori állatcsontegyüttesének vizsgálatát követően megállapítható, hogy a Somogyvár–Vinkovci kultúrához sorolt Kaposújlak–Várdomb (valószínűleg erődített magaslati) település erdős-mocsaras, de legelőket is magába foglaló környezetben helyezkedett el. Az előbbire a vadászott fajok, a vaddisznó és sertés gyakorisága, valamint a jelentős mennyiségű gímszarvasagancs, utóbbira a kis- és nagykérődzőkön alapuló állattartás utal. A szarvasmarhát, juhot és kecskét főleg kifejlett korukban, a sertést inkább fiatalon vágták le. Kaposújlak–Várdombra jellemző az intenzíven művelt csont- és agancsmegmunkálás (a fémművesség mellett). Ezzel szemben a Makó/Somogyvár–Vinkovci kultúrkörhöz tartozó Paks–Gyapa erdős-sztyeppi környezetben fekvő nyíltszíni település lehetett. Itt leggyakrabban őstulokra vadásztak, az erdős és mocsaras élőhelyet kedvelő fajok lényegesen kisebb arányban vannak jelen a leletegyüttesben. A szarvasmarhacsontok aránya (61,78%) szinte kétszerese az előbbi lelőhelyen észleltnél (34,08%). A kérődzők másodlagos hasznosításán túlmenően a sertéseket is kifejlett korukban vágták le, ami a sertéshús nagyobb értékére, ill. az állomány fokozottabb ellenőrzésére utal. Paks–Gyapán agancsgyűjtés alig történt, a csont- és agancsmegmunkálás minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt szegényesebb volt. Ezt megerősíti az a régészeti megfigyelés, hogy fémművességnek nem volt nyoma. | As a result of the identification of Early Bronze Age animal remains from two recently opened sites in South-Transdanubia, the palaeo-environmental conditions and strategies concerning animal husbandry, hunting and gathering could be hypothesized. It is likely that the Somogyvár–Vinkovci culture site of Kaposújlak–Várdomb (2002) was located in a forest-marshy environment that also included pastures, according to the hunted species and frequency of red deer antler, wild boar and pig remains, as well as the animal husbandry based on small and large ruminants. Cattle, sheep and goat were killed in maturity, while mostly young pigs were slaughtered. In addition to metal industry, the developed bone- and antler industry was also characteristic of this site. Contrary, the Makó/Somogyvár–Vinkovci culture site of Paks–Gyapa (2008) was most probably located in forest-steppe environment. Aurochs seems to have been the most frequently hunted species, while animals living in the forest and marshland were less frequent. Cattle remains contributed two times more (61,78%) to the assemblage as at Kaposújlak–Várdomb (34,08%). In addition to the secondary exploitation of ruminants, pigs were also slaughtered at maturity. This would point to the bigger value of pig meat, and the control of stock. Only a few antlers were found here, while antler- and bone manufacture was rather scarce both from a qualitative and quantitative point of view. Evidence of metal industry was not found at this site.

Actions (login required)

Edit Item