A mesemondás folklorizmusa Fábián Ágostonné, bukovinai székely mesemondó példáján

Raffai, Judit (2022) A mesemondás folklorizmusa Fábián Ágostonné, bukovinai székely mesemondó példáján. In: Múltidéző. A Magyarságkutató Intézet Kiadványai (54). Magyarságkutató Intézet, Budapest, pp. 321-351. ISBN 9786156117694

Preview

Text MKI_054_multidezo_B5_009.pdf Download (338kB) | Preview

Abstract

A 20. századi folklorizmus keretein belül történő mesemondás magyar nyelvterületre vonatkozó vizsgálata során határozottan kiemelkedik a kakasdi Fábián Ágostonné (Andrásfalva, 1929 – Kakasd, 1992) bukovinai székely mesemondó tevékenysége. Fábián Ágostonné egy hagyományos mesemondó közösségnek volt tagja, ahol tehetségénél fogva eltanulta a mesemondást. 173 történetből álló meserepertoárjának nagyobb része szóbeli eredetű volt, de olvasmányait is mesélte, ezzel szóbelivé formálva az írott szövegeket. Előadói stílusát az oralitás szabályai alakították. Rövid ideig hagyományos keretek között mesélt, azonban a tradicionális mesemondási alkalmak beszűkülésével mesemondása már a folklorizmus keretein belül valósult meg, új szereplési formákat keresve oktatási intézményekben, könyvtárakban, színpadon, TVben, rádióban és egyéb helyeken szerepelt. A magyar nyelvterületen az elsők között mesélt rendszeresen idegen közönségnek, tevékenysége kapcsán került be a mesemondás a hagyományőrző művelődési műsorok színpadi repertoárjába. Népmeséi reprezentálták a bukovinai székelyek életét, múltját, identitásának a szegmenseit, meséiben a lokalitást jelölő tér többnyire Bukovina volt. Mindezt megerősítette a fellépésekkor viselt bukovinai székely népviselet, illetve az anyanyelv, a bukovinai székely nyelvjárás használata, továbbá esetenként a hagyományos mesemondási alkalmak színpadi, mesterségesen beállított „élőképszerű” bemutatása. A Röpülj páva vetélkedő révén Fábián Ágostonné és tanítványa színpadi mesemondását szélesebb körben is megismerték. Ezzel követendő mintát teremtett a színpadi mesemondás, valamint a gyermekmesemondás tekintetében. Fábián Ágostonné mesemondását a szórakoztatás szándéka mellett az újabb alkalmak hatására már pedagógiai, hagyományőrző és identitásmegőrző funkciók is vezérelték. Ennek következtében előadói stratégiája számos olyan elemmel bővült, amely a későbbiek során meghatározhatta a mesemondás folklorizmusát térségünkben. Tanulmányunkban e narratív stratégiát, továbbá történetmesélő tevékenységének motivációit mutatjuk be a meserepertoár és a mesemondás kontextusai mellett.

Actions (login required)

Edit Item