A telepszerű építkezések története Magyarországon 1870 és 1945 között

F. Körner, Zsuzsa (2003) A telepszerű építkezések története Magyarországon 1870 és 1945 között. Építés - Építészettudomány, 31 (1-2). pp. 105-132. ISSN 0013-9661

Preview

Text eptud.31.2003.1-2.6.pdf Download (2MB) | Preview

Abstract

Magyarországon 1870-tól 1945-ig a telepszerű építkezések műfajának igen széles skálája jött létre. Az ekkor épült munkáskolóniákról és tisztviselőtelepekrõl átfogó monográfia még nem jelent meg, a telepek rendszerezésével nem foglalkoztak. A telepszerű építés legkarakteresebb ismérvei az egyidejűség, a célzott népességi csoport és az egységesség. A telepek rendszerezéséhez ismerni kell az építtető finanszírozási elveit és építési céljait, a telep lakóinak társadalmát, a telepek morfológiai, területhasználati sajátosságait, nem hagyható el az építészeti stílusjegyek összegyűjtése sem. Jelen rendszerezésünk vezérfonalát az építtetők köre jelenti. Magyarországon ebben az időszakban a legjelentősebb építtetők közé tartoztak: az állam, a városok és városi közüzemek, az állami és magánvállalatok, a biztosító társaságok, a házépítő szövetkezetek, az országos működésű társadalmi szervezetek, valamint az egyházak és a magánerő. Az állami és városi építkezések esetén dominálók voltak a szociálpolitikai célok: segíteni kívántak a kisjövedelmű rétegeknek és a munkanélkülieknek. A vállalatok telepszerű építkezéseinél a szükséges munkaerő megkötése volt a cél. Önérdekek érvényesítésére a házépítő szövetkezeti forma volt a legalkalmasabb, a közepes jövedelmű munkások és tisztviselők építkezéseihez a saját tőkén kívül olcsón megszerezhető területekre és kedvező hitelkonstrukciókra volt szükség. A biztosító társaságok közül az OTI, valamint az egyházak telepszerű építkezéseit a karitatív és szociálpolitikai célok mellett alapvetően a tőkekihelyezés indokolta.

Actions (login required)

Edit Item