A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-kollégium alapítása és története

Pápai Páriz, Ferenc and Rácz, Emese and Imregh, Monika (2016) A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-kollégium alapítása és története. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, Románia. ISBN 978-606-739-068-1

Preview

Text Bethlen-koll.pdf - Published Version Download (13MB) | Preview

Abstract

Az első erdélyi református kollégiumtörténet eddig kiadatlan, kétnyelvű kiadását veheti kézbe a téma iránt érdeklődő olvasó. Pápai Páriz Ferenc 18. század elejéről származó kézirata, a Gyulafehérvárról Nagyenyedre költöztetett Bethlen Kollégium legelső történeti összefoglalója, amely kronológiai rendben adja annak krónikáját, taglalva az első erdélyi egyetemalapítási kísérleteket az 1704-es labancdúlásig. Ennek szemtanújaként a leghitelesebb leírását nyújtja. Pápai Páriz Ferenc tanulmányait 1672-ben a nagyenyedi kollégiumban fejezte be, innen indult külföldi tanulmányútjára. Peregrinációja során Lipcsében, Odera-Frankfurtban, Marburgban, Heidelbergben tanult, s 1675-ben a Baselben megszerzett orvosi diplomájával tért haza. Kezdetben Nagyenyeden lett városi orvos, majd 1677-től I. Apafi Mihály fejedelem, illetve Teleki Mihály kancellár udvari orvosa. 1680-tól haláláig a Bethlen Kollégiumban görög nyelvet, fizikát és logikát oktatott. Legismertebb műve a ma is használt, 1708-ban Lőcsén kiadott latin–magyar szótára (Dictionarium Latino–Hungaricum), valamint a címük alapján egységet alkotó Pax-könyvsorozata: a Pax Animae (A lélek békéje), melyet a Pax corporis (A test békéje), az első magyar nyelvű nyomtatott orvosi könyvkövetett, a Pax aulae (Az udvar békéje), s végül aPax sepulchri (A sír békéje). Noha élete végéig világi pályán maradt, elsőként ő írta meg a nyomtatásban is megjelenő protestáns egyháztörténetet (Rudus redivivus, Szeben, 1684), amelyre a későbbi egyháztörténetek kivétel nélkül alapoztak. A nagyenyedi kollégium rektorprofesszoraként kitűnően kamatoztatta a peregrinációja során kialakított jó kapcsolatait. Kiterjedt svájci, holland, német kapcsolatrendszerének pontos feltérképezéséhez – az 1849-ben Nagyenyeden megsemmisült Pápai-misszilisek hiányában – csak a külföldi levéltárakban vagy könyvtárakban lappangó Pápai-levelek nyújthatnak segítséget. Ebben a vonatkozásban kiemelt jelentősége van a most közlésre kerülő kollégiumtörténethez ékelt 18 levélnek, amelyeket Pápai Páriz Ferenc az odera-frankfurti stipendiumok elnyerése ügyében váltott Daniel Ernst Jablonski református teológussal, a brandenburgi választófejedelem udvari papjával, Paul de Fuchsszal, illetve Simonis Johannisszal. Az újonnan lefordított s kiegészített levelek teljes formájában helyezik az olvasó asztalára a korábban már Nagy Géza által részleteiben közölt levélanyagot. Pápai Páriz Ferenc autográf kéziratát napjainkban a kolozsvári Akadémiai Könyvtár gyűjteményében őrzik. Ezen kívül a Bethlen Könyvtár is rendelkezik a kollégiumtörténet hasonmás példányával, amelyet Szabó Károly összevetett az autográf kézirattal, korrigálva a másolás során elkerülhetetlenül becsúszott tévedéseket. A latin nyelvű szöveg betűhű átírása e két kézirat alapján készült. Az autográf szöveg helyenként lapszéljegyzetekkel van kiegészítve, amelyek csak részint szerzői bejegyzések. Ezek főként a latin nyelvű szövegközlés lábjegyzeteibe kerültek, illetőleg kiemelt betűkkel a főszövegben maradtak, hiszen értelemszerűen a szöveg részét képezik. A nyomtatott betűvel kiemelt személynevek változatlanul megmaradtak, ám a méltóságok, illetve keltezések rövidítése fel van oldva, szögletes zárójelben jelezve a betoldásokat. Az autográf szöveg oldalszámait szintén szögletes zárójelben közlöm. A Pápai kéziratába beékelt 18 levél számozatlanul szerepelt, a rájuk való utalás megkönnyítése végett sorszámmal láttam el. A szövegkritikai jegyzeteket a latin nyelvű szövegben helyeztem el, a tartalmi jegyzetek viszont a magyar nyelvű fordítás lábjegyzeteiben olvashatók. Abban a korban, amikor Pápai élt és alkotott, nyugati protestáns körökben ismerték munkásságát, Enyed és Erdély ott voltak az európai tudományosság térképén. Ennek kamatoztatójaként, szolgálta a nagyenyedi kollégium újjáépülését és diákjai tudományos fejlődését, elősegítette peregrinációjukat. Mindezeket összevetve a mai körülményekkel, rájövünk arra, hogy bizony nem jelentéktelen eredmény ez. Pápai Páriz Ferenc nagyenyedi kollégiumtörténetét elsősorban a református kollégiumtörténet iránt érdeklődő kutatóknak, a Bethlen Kollégium mindenkori közösségének és nem utolsósorban véndiákjainak ajánlom.

Actions (login required)

Edit Item