A prousti időélmény pszichodinamikai elemzése

Pintér, Ferenc (2000) A prousti időélmény pszichodinamikai elemzése. Magyar Pszichológiai Szemle, 55 (2-3). pp. 229-252. ISSN 0025-0279

Preview

Text mpszle.55.2000.2-3.4.pdf Download (273kB) | Preview

Abstract

Dolgozatunkban különbözo pszichológiai gondolatrendszerek keretében próbáltuk meg értelmezni a prousti önkéntelen emlékezés pillanataihoz kapcsolódó jellegzetes idoélményt, melynek során a fáradtság vagy rossz közérzet nyomasztó állapotában egy apró, jelentéktelennek tuno érzékletes inger hatására váratlanul újra megjelenik egy régi élmény, megdöbbento élességgel, túláradó örömérzet kíséretében. Proust olyan kiváltságos pillanatokhoz vélt jutni az önkéntelen emlékezés által, melyekben a múlt tapasztalatai a tudatos én és a tudatos emlékezet szelektáló és torzító hatásait megkerülve tárulnak fel. Ezáltal az önkéntelen emlékezet a dolgok valódi, állandó természetét mutatja meg. Kohut értelmezésében a prousti idoélmény, melyben az elbeszélo szinte egy idoben él át két, idoben nyilvánvalóan távol eso pillanatot, azért jelentos, mert bizonyítékot szolgáltat az írónak folytonos, történetiséggel bíró pszichológiai létezésérol, s ezáltal ingatag selfjének koherenciáját erosíti. Sands szerint Proust éppenhogy egy töredékes, ámde szélsoségesen pozitív self-érzést próbál visszanyerni, mely az idealizált anyával való szimbiotikus kapcsolathoz tartozik, s az anya halála után csak az önkéntelen emlékezés révén élheto újra. Chankin a híres madeleine-epizódból kiindulva az önkéntelen emlékezést, s a belole eredo asszociációfüzéreket, a traumatikus gyermekkort elrejto fedoemlékek feloldási kísérleteként értelmezi, mely az író azon alapvetobb törekvésébe ágyazódik, hogy múltja igazságainak felkutatásával megszilárdítsa identitását. Magunk próbálkoztunk meg a prousti idoélmény Melanie Klein elmélete alapján történo elemzésével. Ebben a keretben az önkéntelen emlékezést olyan átmeneti és részleges regresszió révén kialakult állapotként ismertük fel, melyben egy pillanatra újra feléled az idealizált résztárgy és az örömteli részén primitív, preverbális, a paranoid-szkizoid pozíciónak megfelelo élménye, s a valóság aktuális, tudatos észleletével interferálva kompromisszumképzodményt hoz létre. Swartz új szempontot vet fel, amikor a prousti idoélményt regresszív vagy közelpatológiás állapotok helyett a személyiségfejlodést, az önmegvalósítást elosegíto transzcendens élményekként értelmezi, melyek lehetové teszik, hogy egy másfajta tapasztalás szintjére lépve újszeru összefüggéseket tárjunk fel a világról és önmagunkról. Noha az elemzésekhez helyenként kritikai észrevételeket is fuzünk, nem vitás, hogy mindegyik releváns szempontokat tár fel az énélmény és az emlékezet összefüggéseirol.In this contribution we have tried to explain Proust's characteristic time-experience connected to the acts of involuntary memory, in the scope of different psychological theories. During moments in the depressing state of tiredness or discomfort unexpectedly an old experience comes back with shocking sharpness and a flood of joy elicited by an effect of a trivial, seemingly insignificant sensory stimulus. Proust thought that by involuntary memory he could obtain moments when past experiences revealed their truth avoiding the selection and distortion of the conscious ego and conscious memory. The writer believes that involuntary memory shows the real and permanent essence of things. According to Kohut's explanation the proustian time-experience in which the narrator feels himself in two chronologically distant moments at the same time is significant because it provides evidence about the historically continuous psychological existence of the writer, thus helps him to maintain the coherence of his weak self. Sands argues that Proust wants to regain a particular but extremely positive self-experience which belongs to the symbiotic relationship with the idealized mother, and which can be revived only by involuntary memory after the mother's death. Chankin takes the famous Madeleine-scene as a starting point and explains the involuntary memory and the association chains derived from it as an attempt to resolve the screen memory which hides the traumatic childhood. This striving is embedded in Proust's deeper endeavour to solidify his identity by exploring his real past. We have made our own effort to explain the proustian time-experience on the basis of Melanie Klein's theory. In this framework the moments of involuntary memory can be recognized as a partial and temporary regressive state in which the primitive preverbal experience of the relationship between the idealized part-object and the joyful part-self (which is a characteristic of the paranoid-schizoid position) revives for a moment and forms a compromise by interfering with the actual conscious perception of the reality. Swartz presents a new aspect since he regards the proustian involuntary remembering as a transcendent experience (instead of a regressive or near-pathological state) which advances the process of personality development and individuation by showing new relations of things and the perceiving subject from a different level of perception. While we made some critical remarks on the discussions, there is no doubt that all of them reveal relevant aspects of the relation between memory and self-experience.

Actions (login required)

Edit Item