Szász, Anikó
(2018)
Dés városvezetése 1541–1600 között.
ERDÉLYI MÚZEUM, 80 (1).
pp. 54-70.
ISSN 1453-0961
Abstract
A középkorban és a kora újkorban Dés mezőváros számos kiváltsággal és széleskörű önkormányzattal rendelkezett. Felemelkedését egyértelműen a sóbányászatnak és a sószállításnak köszönhette. A 15–16. század fordulóján a népesebb oppidumok közé tartozott, a Mohács utáni időszak azonban nem kedvezett a város fejlődésének, a század derekára népessége a túlzott terhek miatt a negyedére esett vissza. A viszonylag kedvező forrásadottságok alapján kijelenthető, hogy ennek ellenére Dés a jelentősebb mezővárosok (pl. Gyulafehérvár) közé tartozott. A dolgozat a városvezetőség összetételének és feladatkörének részletes elemzését nyújtja. A belső tanács a 16. században bíróból és 12 esküdt polgárból állott. Az adatok arra engednek következtetni, hogy Désnek állandó alkalmazásban levő jegyzője lehetett a 16. század második felében. Városi jegyzőkönyv Dés esetében nem maradt fenn, de létezését egy 1553-es egyezséglevél igazolja. A magisztrátus által kiadott oklevelek csekély számban fennmaradtak fenn, de ezek szerkezete, nyelvezete a rendszeres mezővárosi oklevélkiadó tevékenységet bizonyítja. A dési bírói hatáskör a középkorban elnyert igen jelentős kiváltságon alapult, mellyel Dés lakosai a fejedelemség korában is rendelkeztek: felettük első fokon csak a magisztrátus ítélkezhetett, nem lehetett őket a vármegyei törvényszék elé állítani, fellebbezni a mezővárosi bíróságról csak egyenesen a fejedelmi táblára lehetett. Ezen kívül a források a dési bíráskodásnak egy jelentős sajátosságára világítanak rá: az elöljárók főbenjáró ítéletet is hozhattak, és ezt végre is hajthatták.
Available Versions of this Item
-
Dés városvezetése 1541–1600 között. (deposited 08 Sep 2018 10:25)
[Currently Displayed]
Actions (login required)
 |
Edit Item |
