Életfilozófia és értelemképződés a Bernaui kéziratokban

Marosán, Bence Péter (2019) Életfilozófia és értelemképződés a Bernaui kéziratokban. In: Élettörténet, sorsesemény, önazonosság. Tanulmányok Tengelyi László emlékére. L'Harmattan, Budapest, pp. 270-281. ISBN 978-963-414-502-8

Text TengelyiTanulmanykotet_0507-270-281.pdf Restricted to Repository staff only Download (1MB)

Abstract

„Az értelemegységek […] értelemadó tudatot előfeltételeznek” – mondja Husserl az Eszmék első kötetében, (Hua 3/1: 120). Ennek alapján Husserl számos értelmezője –Merleau-Ponty, az ő nyomán Richir – úgy vélte, hogy Husserlnél minden értelemkonstitúció az egó, a transzcendentális tudat aktív teljesítménye. Ezen a véleményen volt Tengelyi László is, noha ő elismerte, hogy Husserlnél előfordulnak „a passzív értelemképződés olyan folyamatai (…) amelyek nem ragadhatók meg noézisek noématikus korrelátumaként”, (Tengelyi, „Vom Erlebnis zur Erfahrung. Phänomenologie im Umbruch“, in W. Hogrebe (hg.), Grenzen und Grenzüberschreitungen, Berlin: Akademie Verlag, 2004: 795). Előadásomban a fentebb jelzett problémával kapcsolatban három tézist szeretnék képviselni, melyeket a Bernaui kéziratok (és ebben az időszakban keletkezett más szövegek) elemzése révén kívánnék kifejteni: 1. Husserl a Bernaui kéziratokban már egyfajta életfilozófiát képvisel, ami azonban ténylegesen később (a húszas évek végén) kerül nála kifejezetten előtérbe. Abban az értelemben képvisel életfilozófiát, hogy a tudatáramot hangsúlyozottan életáramként, áramló életként ragadja meg. (Ebben a formában az életfilozófiai gondolat joggal visszavezethető a Logikai vizsgálódásokig, ahol az intencionális élmények áramáról van szó). 2. Ennek az életáramnak hangsúlyos mozzanata a passzív értelemképződés, egy olyan értelemképződés tehát, amelyet az ego vagy a transzcendentális tudat nem uralhat teljesen, hanem ami tőle függetlenül megy végbe. 3. Ily módon az ego saját élettörténetének értelmét sem uralhatja teljesen, hanem a saját magára – mint személyes énre (persönliches Ich) – vonatkozó értelemadás is teljesen váratlan irányokat vehet. Ez utóbbi tézis az önértelmezés uralhatatlanságára vonatkozik. Azt kívánom megmutatni, hogy már Husserl alapján is képviselhető az a Tengelyi által kifejtett felfogás, mely szerint az ember nem szerzője (Urheber), csupán társszerzője (Miturheber) saját életének és élete értelmének, (Tengelyi, „Narratives Handlungs-verständnis“, in: Joisten, Karen (Hg.): Narrative Ethik. Das Gute und das Böse erzählen. Berlin: Akademie Verlag 2007: 6 –73, itt: 73).

Actions (login required)

Edit Item