Keszthely-Fenékpuszta déli temetői = The Southern Cemeteries of Keszthely-Fenékpuszta

Müller, Róbert (2012) Keszthely-Fenékpuszta déli temetői = The Southern Cemeteries of Keszthely-Fenékpuszta. Project Report. OTKA.

Preview

Text 60273_ZJ1.pdf Download (175kB) | Preview

Abstract

A fenékpusztai erőd déli fala előtti területről hét temető ismert, amelyekbe a 4. század közepe és a 9. század vége közötti időszakban temetkeztek. Az 1885 és 2000 között feltárt kb. 1100 sír az összes temetkezésnek csak hozzávetőleg 20 %-a, mégis fontos következtetések levonását teszi lehetővé. A faltól távolabb három temetőt nyitottak meg a 4. század közepén. Ez azt jelenti, hogy az erőd építésére a 350-es években került sor, és különböző helyről idetelepített közösségek vettek részt a munkában. Ezeknek a temetőknek a használata az 5. század közepén megszűnt. Közvetlenül az erődfal tövébe is temetkezni kezdtek a falak felhúzása után. A létszámában lecsökkent, továbbélő késő antik népesség a déli kaputól Ny-ra eső temetőrészt használta az 5. század közepét követően. 568 után, a kora avar korban a DNy-i saroktorony és a D-i kapu között a temetkezések száma megnőtt, ami csak bevándorló keresztény közösségek megjelenésével magyarázható (korai Keszthely kultúra). Két felhagyott temetőbe is új sírcsoportok kerültek ekkor. A 7. század középső harmadában megszakadtak a temetkezések, az erőd lakatlanná vált. Két évszázad után, a Karoling-korban, a 9. század közepe táján az erőd védműveit kijavították, és a déli kapu két oldalára egy vegyes összetételű népesség pogány jellegű sírjai kerültek. A temető használata a század végén szakadt meg, amikor a honfoglaló magyarok az erődöt felégették. | Vor der Südmauer der Befestigung von Fenékpuszta befinden sich sieben Gräberfelder in denen von der Mitte des 4. bis Ende des 9. Jahrhunderts bestattet wurde. Die zwischen 1885 und 2000 eschlossenen ca 1100 Gräber sind nur etwa 20 % der gesamten Bestattungen, ermöglichen doch wichtige Schlüsse. Von der Mauer weiter entfernt wurden in der Mitte des 4. Jahrhunderts drei Gräberfelder eröffnet. Das bedeutet, dass in den 350-er Jahren zum Bau der Festung verschiedene Gemeinschaften hier angesiedelt wurden. Diese Gräberfelder wurden bis zur Mitte des 5. Jahrhunderts benützt. Nach dem Aufbau wurde auch unmittelbar vor der Mauer bestattet. Die weiterlebende, in der Zahl verminderte spätantike Bevölkerung benützte nach der Mitte des 5. Jahrhunderts den Gräberfeldabschnitt westlich vom Südtor. In der Frühawarenzeit, nach 568 wuchs die Zahl der Bestattungen zwischen dem SW-Eckturm und dem S-Tor, was nur mit der Einwanderung christlicher Gemeinschaften zu erklären ist (frühe Keszthely-Kultur). Auch in zwei aufgelassenen Gräbefeldern erschienen damals neue Grabgruppen. Im zweiten Drittel des 7. Jahrhunderts brachen die Bestattungen ab, die Festung entvölkerte sich. Nach zwei Jahrhunderten, in der Karolingerzeit, in der Mitte des 9. Jahrhunderts wurde die Festung erneuert, die Gräber der gemischten Bevölkerung, mit heidnischem Charakter befinden sich an beiden Seiten des S-Tores. Die Benützung des Gräberfeldes brach am Ende des Jahrhunderts ab, als die landnehmenden Ungarn die Festung in Brand steckten.

Actions (login required)

Edit Item