Filmes korcsosulás: Eb és ember mediális keveredése a Kutyám, Tulipán című animációs filmben

László, Borbála (2022) Filmes korcsosulás: Eb és ember mediális keveredése a Kutyám, Tulipán című animációs filmben. APERTÚRA MAGAZIN : FILM - VIZUALITÁS - KRITIKA, 18 (1). pp. 87-108. ISSN 1787-7245

Preview	Text Apertúra 2022 ősz_László Borbála_ Filmes korcsosulás_ Eb és ember mediális keveredése a Kutyám, Tulipán című animációs filmben.pdf - Updated Version Download (4MB) | Preview
Preview	Text laszlo-borbala_filmes-korcsosulas-eb-es-ember-medialis-keveredese-a-kutyam-tulipan-cimu-animacios-filmben_18822.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

A jelen tanulmány abból a feltételezésből indul ki, miszerint stílusuktól, műfajuktól, kulturális beágyazottságuktól, illetve sajátos ábrázolási módjaiktól és céljaiktól függően a filmek a harmadik fél szerepét betöltve maguk is hatással vannak kutya és ember kölcsönösen transzformatív viszonyára. A tanulmányban azt vizsgálom, hogy egy konkrét alkotás, a brit író J. R. Ackerley életrajzi regényei alapján, Sandra és Paul Fierlinger által megalkotott Kutyám, Tulipán című, 2009-es rajzfilm miként formálja, keveri, hibridizálja az alapvetően hibridnek tekinthető kutya- és emberszereplőt saját kép-, történet- és karakteralkotási eszközeivel, mely folyamatot eb és ember filmes korcsosulásának nevezem. Érvelésem szerint továbbá a kutya-ember kapcsolat filmes eszközökkel való transzformációja e két faj viszonyára a mozin túl is metamorfikus hatással bír. Míg a legtöbb populáris családi kutyás film az antropocentrikus világnézetet és a fajizmust erősíti, Fierlingerék Tulipánja igyekszik átrendezni az embert más létezőktől elválasztó és az őt magasabb rendbe soroló ontológiai modelleket. Emiatt Tulipánt egy olyan transzformatív alkotásként értelmezem, mely sajátos hibdriditásával és önreflexivitásával segíthet több-mint-emberi szempontból tekinteni a világra, azaz rávilágítani az emberek és társállatok kölcsönösen transzformatív kapcsolódásaira. | The article begins with the assumption that, depending on their style, genre, cultural embeddedness, as well as their representational modes and purposes, films themselves, somewhat in the way of third parties, have an impact on the mutually transformative relationship between dogs and humans. In the present paper, I examine how a particular representation, the 2009 animation film My Dog Tulip, created by Sandra and Paul Fierlinger based on the biographical novels of the British writer J. R. Ackerley, shapes, intermixes, and hybridizes the already hybrid dog and human character with the help of its own storytelling, image making and character building tools, which process can be considered as the cinematic mongrelisation of man and dog. Furthermore, according to my argument, the transformation of the human-canine relationship through filmic means has a metamorphic effect on the relationship between these two species beyond the screen as well. While most family films and cartoons featuring dogs reinforce an anthropocentric worldview as well as speciesism, the Fierlingers’ film attempts to reshape the ontological models that separate humans from other beings and classify them in a higher rank on the species ladder. For all these reasons, I interpret Tulip as a transformative piece of cinema that, with its intentional hybridising and self-reflexive quality, can help us look at the world from a more-than-human perspective, that is, to highlight the mutually formative relatings between humans and companion animals.

Actions (login required)

Edit Item