Magánfinanszírozás múltja, jelene és jövője Magyarországon = Private health financing: past, present, future in Hungary

Váradi, Péter (2023) Magánfinanszírozás múltja, jelene és jövője Magyarországon = Private health financing: past, present, future in Hungary. IME: INTERDISZCIPLINÁRIS MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY : AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA, 22 (2). pp. 6-15. ISSN 1588-6387 (nyomtatott); 1789-9974 (elektronikus)

Preview

Text Magánfinanszírozás_múltja_jelene_és_jövője_Magyarországon.pdf Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (832kB) | Preview

Abstract

Az egészségügyi kiadások elemzése nem öncélú tevékenység, hiszen érzékelhető (ha nem is teljes) pozitív kapcsolat áll fent az egészségre fordított kiadások – amik az egyéneket és közösségeket a számukra szükséges szolgáltatásokhoz juttatják - és egy adott társadalom egészségi állapota között. Jelen tanulmányban a nem állami szereplők által finanszírozott kiadások és a gazdasági fejlettség összefüggéseit, a magyarországi egészségügyi kiadások összegszerűségét, összetételét és ezek időbeli változásait, a magyar intézményrendszert és a lehetséges tovább lépés lehetőségeit tekintjük át. Kiemelt figyelemmel a háztartások közvetlen kiadásaira és önkéntes finanszírozási rendszerekre. A korábban uralkodó felosztás szerint egy adott ország egészségügyi ráfordításait a köz és magánkiadások dichotómiájában értelmeztük. Az egészségügyi kiadások rendszerezésére alkalmazott módszertan a System of Health Accounts (SHA, 2011) eltérő, de sokkal átfogóbb megközelítést alkalmaz. Ennek segítségével vizsgáljuk a magyar helyzetet. Az utóbbi évtizedekben a magyar egészségügyi kiadások 30 %-át a magán szereplők finanszírozzák. Néhány kivételtől eltekintve a Közép-Kelet Európai régióban nem kísérte a GDP meredek emelkedését a háztartások egészségügyi kiadásainak jelentős csökkenése. Lengyelországban számottevően visszaesett, Csehországban és Szlovákiában nőtt, míg Romániában és Magyarországon stagnál ez a mutató. Magyarországon az az intézményesített kiadások részaránya a folyó egészségügyi kiadásokon belül 2010 (5,5%) óta fokozatosan csökken, 2019-ben 3,5 % körül alakult. Mind a non-profit szervezetek, mind a biztosítók és pénztárak összesített kiadásai még nominálisan is alacsonyabbak voltak 2019-ben, mint 10 évvel azelőtt. Ha Magyarországon csökkenteni akarjuk a háztartások közvetlen egészségügyi terheit (OOP), akkor a többletforrás vagy az államtól, vagy a munkáltatóktól származhat. E mellet kockázatporlasztás miatt a háztartások közvetlen kiadásait az intézmények felé kell csatornáznunk. Az elsődleges cél, hogy a rendelkezésre bocsátott forrásokat a legnagyobb hatékonysággal konvertáljuk egészségnyereséggé. Ennek érdekében minél szélesebb rétegekhez el kell juttatnunk többletforrást költséghatékony csatornákon keresztül az eltérő társadalmi szolgáltatási igényeket figyelembevéve és mindezt úgy, hogy növeljük az egyén felelősségét. Megvalósítható cél lehet 5 éves időtávon belül az OOP 15% alá csökkentése, intézményesített finanszírozás, előtakarékosság és biztosítási elemek révén. Ezzel a háztartások katasztrofális egészségügyi kiadással sújtott arányát a V4 átlagához közelíthetjük. = The analysis of health expenditure is not an end in itself, as there is a perceptible (even if not complete) positive relationship between spending on health - which provides individuals and communities with the services they need - and the health status of a given society. In this paper, we review the correlations between health care expenditures and economic development, the amount and composition of private health expenditure in Hungary and its changes over time as well as the Hungarian health financing institutional system and possible ways forward. A particular attention is paid to the voluntary health care payment and household out-of-pocket payment health care financing schemes. According to the previously prevailing categorization, the healthcare expenditure of a given country was interpreted in terms of the dichotomy of public and private expenditures. The System of Health Accounts (SHA, 2011), a methodology introduced a decade ago to provide a systematic description of the financial flows related to the consumption of health care goods and services, takes a different but much more comprehensive approach. We will apply it to analyze the Hungarian status in this study. In recent decades, 30% of Hungarian healthcare expenditure has been financed by private individuals and institutions. This is an extremely high ratio by European and regional standards. Within this, the proportion of voluntary health care payment, that provides an opportunity for risk sharing, portability or is paid by another organisation, is extremely low and decreasing (11%). Thus, 90% of the costs are paid out of pocket by households (OOP, direct contribution of households). Consequently, the probability that Hungarian households will face catastrophic healthcare costs is extremely high. With a few exceptions, the steep rise in GDP in the Central and Eastern European region was not accompanied by a significant decrease in OOP. It dropped significantly in Poland, increased in the Czech Republic and Slovakia, and stagnated in Romania and Hungary. In Hungary, the share of voluntary health care payment within current health expenditure (CHE) has been gradually decreasing since 2010 (5.5%), reaching around 3.5% in 2019. The aggregate expenditure of both non-profit organizations and insurers and/or health funds was even lower in nominal terms in 2019 than 10 years earlier. If we want to reduce the OOP in Hungary, the additional resources can come either from the state or from employers. In the current uncertain economic and geopolitical situation, it is unlikely that the Hungarian state will be able to further increase its own expenditure, so we need to extend employer contributions and try to channel household resources into voluntary health payment schemes (health fund, insurance) to mitigate the risk of high spending through health savings and sharing. The primary objective is to convert the available resources into health gain. To do this, we need to provide additional resources to the widest possible range of people through cost-effective channels, considering the different social service needs and all of this by increasing individual responsibility. A feasible goal could be to reduce the OOP below 15% within a 5-year period, through institutionalized financing, pre-savings and insurance elements, bringing the proportion of households with catastrophic health expenditure closer to the V4 average.

Actions (login required)

Edit Item