A magyar nyelv metrikai-ritmikai képességéről

Szarka, Péter (2022) A magyar nyelv metrikai-ritmikai képességéről. DELIBERATIONES, 15 (2). pp. 218-231. ISSN 1789-8919

Preview

Text szarka_22_2_218.pdf - Published Version Download (168kB) | Preview

Abstract

A tanulmány a magyar költészet verstani rendszereit mutatja be egy-egy verssel illusztrálva. A magyar nyelv metrikai-ritmikai szempontból rendkívül rugalmas, hiszen az eredeti ütemhangsúlyos verselés mellett a XVIII. században kismesterek kidolgozták az időmértékes verselés szabályait is. Ez esélyt adott a két ritmuselv szerkezeti összekapcsolódására, megteremtve a szimultán verselést. Ugyancsak a XVIII. században volt kísérlet a nyugat-európai hangsúlyváltó verselés meghonosítására, mely azonban csak mint kuriózum maradt fenn a három szótagos ütemekben. A szanszkrit költészetben a szótagok időtartamát ugyanúgy mérik, mint a görög-latin időmértékes verselésben. Ez teremtette meg annak a lehetőségét, hogy a magyar költészetben is teret nyerjen a moraszámláló verselés, annak egyik változata, a ganavritta. Úgy tűnik, az esetek többségében a moraszámlálás spontán nyelvi működés eredménye, de az ind irodalmat fordító Weöres Sándor esetében ez már valódi költői szándék. = The study describes the prosody systems of Hungarian poetry, illustrating each of them with one poem. The Hungarian language is particularly flexible with regard to metrics and rhythm, since in addition to the original accentual-syllabic versification, the small masters elaborated the rules of the quantitative versification as well in the 18th century. This gave a chance to the structural attachment of the two rhythm principles, creating the simultaneous prosody. There was also an attempt in the 18th century for introducing the West-European stress-shifting versification but this remained only a curiosity in three-syllable cadences. In Sanskrit poetry the duration of the syllables is measured the same way as in the Greek–Latin quantitative prosody. This created the possibility for a version of the mora counting prosody, the ganavritta, to gain ground in Hungarian poetry. The mora counting versification seems to be a result of a spontaneous language operation in most of the cases, but as for Weöres Sándor who translated the Indian literature, it was a real poetic intention.

Actions (login required)

Edit Item