A vesefunkció hatása a gyógyszeres terápia optimalizálására és a mortalitásra csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben = The effect of kidney function on the optimization of medical therapy and on mortality in heart failure with reduced ejection fraction

Bánfi-Bacsárdi, Fanni and Vámos, Máté and Majoros, Zsuzsanna and Török, Gábor Márton and Pilecky, Dávid and Duray, Gábor Zoltán and Kiss, Róbert Gábor and Nyolczas, Noémi and Muk, Balázs (2023) A vesefunkció hatása a gyógyszeres terápia optimalizálására és a mortalitásra csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben = The effect of kidney function on the optimization of medical therapy and on mortality in heart failure with reduced ejection fraction. ORVOSI HETILAP, 164 (35). pp. 1387-1396. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p1387.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (696kB) | Preview

Abstract

Bevezetés: Csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben (HFrEF) szenvedő betegekben az irányelvekben javasolt gyógyszeres terápia bevezetésének és a céldózis elérésének egyik fő limitáló tényezője a vesefunkció-károsodás. Célkitűzés: Egycentrumos, retrospektív vizsgálatunk célja a kombinált neurohormonális antagonista hármas terápia (RASi: ACEI/ARB/ARNI + béta-blokkoló + MRA) alkalmazási arányának, valamint a 12 hónapos összmortalitásnak az elemzése a vesefunkció-károsodás súlyosságának függvényében, szívelégtelenség klinikai tünetegyüttese miatt hospitalizált HFrEF-betegpopulációban. Módszer: Tercier kardiológiai centrumunk Szívelégtelenség Részlegén 2019 és 2021 között hospitalizált, konszekutív HFrEF-betegpopuláció adatait elemeztük. A hármas terápia alkalmazási gyakoriságát a kórházi elbocsátáskor, a felvételi becsült glomerularis filtrációs ráta (eGFR) alapján felállított öt alcsoportban (eGFR≥90, eGFR = 60–89, eGFR = 45–59, eGFR = 30–44, eGFR<30 ml/min/1,73 m 2 ) khi-négyzet-próbával, a mortalitásbeli különbségeket Kaplan–Meier-analízissel és log-rank teszttel hasonlítottuk össze. Eredmények: Vizsgálatunkban 257 beteg adatait elemeztük. A felvételi medián eGFR 57 (39–75) ml/min/1,73 m 2 volt, a betegek 54%-a 60 ml/min/1,73 m 2 alatti eGFR-rel rendelkezett. A bevont betegek aránya az eGFR≥90, 60–89, 45–59, 30–44, <30 ml/min/1,73 m 2 csoportokban 12%, 34%, 18%, 21%, 15% volt. Reguláris dialízisben 2%-uk részesült. Bár a teljes betegcsoport kiemelkedően nagy arányban részesült hármas terápiában (77%), az előrehaladott vesefunkció-károsodás a hármas terápia szignifikánsan kisebb alkalmazási arányához vezetett (94%, 86%, 91%, 70%, 34%, p<0,0001). Mind a RASi- (100%, 98%, 96%, 89%, 50%, p<0,0001), mind a béta-blokkoló (94%, 88%, 96%, 79%, 68%; p = 0,003), mind az MRA- (97%, 99%, 98%, 94%, 82%; p = 0,001) kezelés alkalmazási aránya különbözött az alcsoportokban. A 12 hónapos összmortalitás 23% volt a teljes kohorszban. A halálozási ráta nagyobbnak bizonyult az előrehaladott vesefunkció-károsodásban szenvedő betegek esetén (3%, 15%, 22%, 31%, 46%, p<0,0001). Következtetés: Eredményeink alapján a teljes betegcsoport kiemelkedően nagy arányban részesült hármas terápiában, azonban az előrehaladott vesefunkció-károsodás a hármas terápia szignifikánsan kisebb alkalmazási arányához vezetett, mely kedvezőtlenebb túléléssel párosult. Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy még előrehaladott vesefunkció-károsodás esetén is meg kell kísérelni a HFrEF kezelésében stratégiai fontosságú készítmények széles körű alkalmazását. Orv Hetil. 2023; 164(35): 1387–1396. | Introduction: Renal dysfunction is a main limiting factor of applying and up-titrating guideline-directed medical therapy (GDMT) among patients with heart failure with reduced ejection fraction (HFrEF). Objective: Our retrospective monocentric observational study aimed to analyse the application ratio of combined neurohormonal antagonist therapy (RASi: ACEI/ARB/ARNI + βB + MRA) and 12-month all-cause mortality differences in terms of renal dysfunction among HFrEF patients hospitalized for heart failure. Method: We retrospectively analysed the cohort of consecutive HFrEF patients, hospitalized at the Heart Failure Unit of our tertiary cardiological centre in 2019–2021. The application ratio of discharge triple therapy (TT) in five groups established on admission eGFR parameters, representing severity of renal dysfunction (eGFR≥90, eGFR = 60–89, eGFR = 45–59, eGFR = 30–44, eGFR<30 ml/min/1.73 m2 ) was investigated with chi-square test, while 12-month mortality differences were analysed with Kaplan–Meier method and log-rank test. Results: 257 patients were included. Median eGFR was 57 (39–75) ml/min/1.73 m2 , 54% of patients had eGFR<60 ml/min/1.73 m2 . The proportion of patients in eGFR≥90, 60–89, 45–59, 30–44, <30 ml/min/1.73 m2 subgroups was 12%, 34%, 18%, 21%, 15%, respectively. 2% of patients were on dialysis. Even though the application rate of TT was notably high (77%) in the total cohort, more severe renal dysfunction led to a significantly lower implementation rate of TT (94%, 86%, 91%, 70%, 34%; p<0.0001): the application rate of RASi (100%, 98%, 96%, 89%, 50%, p<0.0001), βB (94%, 88%, 96%, 79%, 68%; p = 0.003) and MRA therapy (97%, 99%, 98%, 94%, 82%; p = 0.001) differed significantly. 12-month all-cause mortality was 23% in the whole cohort. Mortality rates were higher in more severe renal dysfunction (3%, 15%, 22%, 31%, 46%; p<0.0001). Conclusion: Even though the proportion of patients on TT in the whole cohort was remarkably high, renal dysfunction led to a significantly lower application ratio of TT, associating with worse survival. Our results highlight that despite renal dysfunction the application of HFrEF cornerstone pharmacotherapy is essential.

Actions (login required)

Edit Item