Praenatalisan felismert magzati aortaív-rendellenességek és megszületés utáni következményeik = Prenatally detected aortic arch anomalies and their consequences after birth

Tidrenczel, Zsolt and P. Tardy, Erika and Ladányi, Anikó and Hajdú, Júlia and Böjtös, Ildikó and Sarkadi, Edina and Simon, Judit and Demeter, János (2023) Praenatalisan felismert magzati aortaív-rendellenességek és megszületés utáni következményeik = Prenatally detected aortic arch anomalies and their consequences after birth. ORVOSI HETILAP, 164 (28). pp. 1111-1120. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p1111.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (1MB) | Preview

Abstract

Bevezetés: Az aortaív magzati rendellenességei gyakran társulnak a szív és egyéb szervek eltéréseivel, kromoszómaaberrációkkal és a légcső/nyelőcső postpartum kompressziós tüneteivel. Célkitűzés: Tanulmányunk az aortaív-rendellenességek intrauterin kimutatását, a társuló malformációk, a genetikai eltérések és a megszületés utáni következmények vizsgálatát célozta. Módszer: Retrospektív kohorsztanulmány egy hazai tercier praenatalis centrumban, szülészeti és magzati kardiológiai ultrahangvizsgálattal 2016 és 2020 között igazolt aortaív-rendellenességekben. A genetikai vizsgálat kariotipizálással és fluoreszcens in situ hibridizációval történt. A születés utáni következményeket a megszületést követő 24 hónapig vizsgáltuk. Eredmények: Összesen 11 380 várandós nő vizsgálata során a magzati aortaív-eltérés prevalenciája 0,25% volt. A 28 igazolt jobb oldali aortaív-esetből 27 esetben genetikai vizsgálat is történt. A magzati ultrahangvizsgálat során jobb oldali V jel 4 magzatnál, a többi esetben pedig U jel volt látható, melyből 4 esetben teljes kettős aortaív igazolódott. A jobb oldali aortaív 18 esetben (67%) volt izolált. A társult rendellenesség 3 esetben cardialis, 7 esetben extracardialis volt. A leggyakoribb szíveltérés a Fallot-tetralógia (2/27), a leggyakoribb extracardialis eltérés a thymushypoplasia, az arteria (a.) umbilicalis singularis és az a. subclavia eltérései voltak. DiGeorge-szindrómát 1 esetben (3,7%) igazoltunk. A jobb oldali V-jel-esetek 75%-a conotruncalis szívrendellenességgel társult. A terhesség kimenetele és a postpartum következmények 24 esetben (89%) voltak ismertek. A postnatalis diagnózis 2 esetben tért el a praenatalistól, a diagnózis konkordanciája 93% volt. Az izolált esetek 17/18 terhességben élve születéssel végződtek. Születés utáni kompressziós tünet 9 esetben (42,9%) alakult ki vascularis ring miatt, 6 gyermeknél (28,6%) műtétre is szükség volt. Következtetés: A magzati aortaív-betegségek multidiszciplináris kórképek, melyek megfelelő ultrahangvizsgálati módszerek alkalmazásával méhen belül felismerhetők. A társuló szervi rendellenességek miatt alapos szülészeti és kardiológiai magzati ultrahangvizsgálat javasolt, a genetikai betegségek miatt invazív beavatkozás és a megszületés után speciális követés indokolt. Orv Hetil. 2023; 164(28): 1111–1120. | Introduction: Aortic arch anomalies are frequently associated with cardiac or extracardiac malformations, chromosomal aberrations and postpartum esophagus/trachea compression. Objective: We aimed to establish the prevalence of associated cardiac and extracardiac malformations, the frequency of chromosomal aberrations in fetuses with the diagnosis of aortic arch anomalies and to assess the pregnancy and the postnatal outcome. Method: Retrospective cohort study of all fetuses with aortic arch anomalies and genetic diagnosis in a tertiary referral obstetric and fetal cardiology centre between 2016 and 2020. Postpartum data were collected within 24 months after birth. Results: In a cohort of 11.380 pregnant women, the prevalence of aortic arch anomalies was 0.25%. Among 28 cases of right aortic arch anomalies, in 27 fetuses prenatal genetic diagnosis was available. We diagnosed 4 fetuses with mirror-image branching (right sided V-sign) and 23 fetuses with U-sign (4 fetuses with complete double aortic arch). 18 cases (66%) were isolated. Associated anomalies were cardiac in 3 cases and extracardiac in 7 cases (33%). The most frequent cardiac anomaly was tetralogy of Fallot (2/27), the extracardiac anomalies were thymus hypoplasia, single umbilical artery and subclavian artery malformations. In 1 case (3.7%), fluorescent in situ hybridization diagnosed 22q11.2 microdeletion. 75% of fetuses with right sided V-sign were associated with conotruncal malformations. Pregnancy and postpartum outcome were known in 24 pregnancies. Postnatal diagnosis was different from prenatal in 2 cases, the concordance rate was 93%. Isolated cases resulted in live birth in 17/18 pregnancies (93%). The frequency of postpartum trachea/esophagus compression was 42,9% (9 cases) due to vascular ring, in 6 children (28,6%) operation was necessary. Conclusion: Fetal aortic arch anomalies are multidisciplinary diseases to be diagnosed by proper prenatal ultrasound examination. Associated fetal anomalies necessitate extended obstetric and cardiac sonography, invasive prenatal testing should be offered, and thorough postnatal long-term follow-up is recommended.

Actions (login required)

Edit Item