ÉLŐ SEJTEK ADHÉZIÓJÁNAK MONITOROZÁSA OPTIKAI BIOSZENZOROKKAL

Orgovan, Norbert and Peter, Beatrix and Bősze, Szilvia and Ramsden, Jeremy J. and Szabó, Bálint and Horváth, Róbert (2014) ÉLŐ SEJTEK ADHÉZIÓJÁNAK MONITOROZÁSA OPTIKAI BIOSZENZOROKKAL. In: Kálmán Erika Doktori Konferencia.

Preview

Text elo_sejtek_adheziojanak_monitorozasa_optikai_bionszenzorokkal.pdf Download (298kB) | Preview

Abstract

Egy újszerű, nagy áteresztőképességű optikai bioszenzor, az Epic BenchTop (BT) segítségével azt vizsgáltuk, hogyan függ a rákos sejtek kiterülésének kinetikája a integrin-ligandum RGD-motívumok átlagos felületi sűrűségétől (νRGD) [1]. A biologiallag inaktív PLL-g-PEG kopolimer, és az RGD-funkcionalizált PLL-g-PEG-RGD vegyített oldatait használtuk a felületi bevonatok elkészítéséhez, νRGD-t négy nagységrenden keresztül hangoltuk. Modell sejtvonalként az erősen adherens HeLa rákos sejtvonalat használtuk, a kiterülés kinetikáját az Epic BT bioszenzorral egyedülálló minőségben rögzítettük. A kapott görbéket kinetikai elemzésnek vetettük alá: az adatokat a logisztikus egyenlettel illesztettük meg, hogy meghatározhassuk, hogyan függ a felületi ligandsúrúségtől a sejtkiterülés sebességi állandója (r), illetve a maximális bioszenzor jel (∆λmax). Eredményeink szerint r nem függ νRGD-től, átlagos értéke 0.062±0.004 min-1. Ezzel szemben ∆λmax, ami egyenesen arányos a kiterült sejt átlagos kontaktterületével, növekedett, ahogy νRGD-t növeltük. Ezt a viselkedést egy egyszerű monovalens kötési reakcióval leírva meghatároztuk a PLL-PEG-RGD molekula RGD-motívuma és a sejt integrinjei közötti kölcsönhatás két dimenziós disszociációs állandóját, mely 1753 μm-2-nek adódott. Ebből egyszerűen származtatható a kapcsolat 3D-s disszociációs állandója, melynek értéke ~30 μM. Mindezen eredményehez egyedülló módon teljesen noninvazív és jelölésmentes kísérleteken keresztül jutottunk.

Actions (login required)

Edit Item