REAL

Eiserne Klappstühle aus kaiserzeitlichen Bestattungen der einheimischen Elite in Pannonien. Zu den Beigaben der Bade- und Reinigungsgarnitur pannonischer Wagengräber

Mráv, Zsolt (2013) Eiserne Klappstühle aus kaiserzeitlichen Bestattungen der einheimischen Elite in Pannonien. Zu den Beigaben der Bade- und Reinigungsgarnitur pannonischer Wagengräber. Archaeologiai Értesítő, 138 (1). pp. 105-144. ISSN 0003-8032

[img] Text
archert.138.2013.4.pdf
Restricted to Repository staff only until 31 December 2033.

Download (2MB)

Abstract

The study discusses the burials containing folding iron chairs of indigenous elite in NE-Pannonia. Folding iron chairs have been recovered from forty-two richly furnished burials dating from the 1st–3rd centuries AD in the European border provinces of the Roman Empire, from Britain to Thrace. Most Hungarian and international scholars agree that these chairs were symbols of rank and that the graves containing folding chairs of this type were the burials of municipal magistrates. The author rejects the interpretation that the chairs indicated the status or office of the deceased, suggesting instead that these chairs had been part of instrumenta balnei and/or toiletry sets. His arguments are based on the analysis of the currently known elite burials with iron chairs (listed in Appendix I), the position of the chairs in the grave and their occurrence together with bathing paraphernalia, as well as on various depictions. | Gegenstand der Studie sind Bestattungen der kaiserzeitlichen pannonischen einheimischer Elite mit eisernen Klappstühlen. Die Grablege von Klappstühlen ist jedoch kein auf NW-Pannonien beschränkter lokaler Beigabenbrauch. Denn in den europäischen Grenzprovinzen, von Britannien bis Thrakien, fanden sich eiserne Klappstuhlbeigaben bisher in 42 reichen Gräbern des 1.–3. Jahrhunderts n. Chr. Die sich mit dem Thema befassenden ungarischen und internationalen Forscher sprechen diesen Stühlen mehrheitlich eine „rangverleihende” Rolle zu, in der Annahme, dass die mit solchen Stühlen Bestatteten Munizipalbeamte waren. Der Autor ist jedoch zu der Folgerung gelangt, dass die Klappstühle nicht das Zeichen des Amtes oder der Stellung des Verstorbenen sind, sondern zu den ins Grab beigegebenen Bade- und/oder Reinigungsgarnituren gehört haben. Seine Argumentation beruht auf der vollständigen Sammlung der reichen Elitebestattungen mit Eisenstühlen (Appendix I), der Lage der Stühle in den Gräbern und ihrem gleichzeitigen Vorkommen mit Reinigungs- und Badegarnituren sowie auf Darstellungen. | Az északkelet-pannoniai őslakos elit több mint harminc ismert császárkori kocsisírjából hét sír összecsukható vasszék mellékletet is tartalmazott. Az európai határprovinciákban ez a mellékletadás további harmincöt, Kr. u. 1–3. századra keltezhető gazdag temetkezésben is megjelenik, köztük kocsisírokban, amelyek mindenhol jellemzően a helyi elitekhez köthetők. Bónis Éva érvelése nyomán ezekben a székekben eddig olyan melléklettípust láttak, amelyből következtetni lehetett a velük temetkező személyek társadalmi helyzetére. A székekben ugyanis közvetve vagy közvetlenül a római magisztrátusok hivatali székeit vélték felismerni, amely mint hivatali szimbólum „rangjelző” szereppel bírt. Tulajdonosaikat ezáltal „városi magisztrátusokként” vagy legalábbis „magas rangú személyekként” azonosították. Mások a kocsik üléseként (H. Lehner) vagy egyszerű bútordarabként értelmezték a székeket (H. U. Nuber). A sírokba tett összecsukható székek azonban nem azonosíthatók a római magisztrátusok sella curulisával, amelyek teljesen eltérő székformát képviselnek, és díszítésük is lényegesen gazdagabb. H. U. Nuber kimutatta, hogy összecsukható vasszékek női sírokból is előkerültek, nők is használták őket. Továbbá gyakran ilyen székeken ültek munkájuk közben az értelmiségiek (filozófusok, orvosok, tanárok), néha egyes kereskedők, kézművesek is. Mindez cáfolja a hivatali székként való értelmezés elméletét. A székek nem lehetnek a kocsik ülései sem, mivel labilis ülőalkalmatosságként mozgó kocsin nem csak használhatatlanok, hanem balesetveszélyesek is lettek volna. H. U. Nuber járt legközelebb a helyes értelmezéshez, amikor a székeket sírba tett bútordarabként azonosította. M. Nenova-Merdjanova pedig röviden felvetette a székek és a napi tisztálkodás-szépítkezés kapcsolatát. Ezek a javaslatok azonban túlságosan általánosak voltak, és bizonyításuk is elmaradt, így nem kerültek elfogadásra. A szepulchrális kontextusból származó összecsukható székek értelmezése továbbra is nyitott kérdés maradt.Tanulmányomban az összecsukható szék mellékleteket a sírokba helyezett fürdő-/tisztálkodókészletek segítségével magyarázom, amelyek kulcsot adtak a probléma megoldásához. Az összecsukható székeket ugyanis gyakran ábrázolták fürdőzéssel vagy a napi tisztálkodással kapcsolatos jelenetekben, ahol fürdőlepedőbe burkolózó, összecsukható széken ülő dominust látunk, vagy vállukon összecsukott széket cipelő szolgáit. A fürdőkben tehát saját, hordozható székükre ültek azok, akik megengedhették maguknak e bútordarabok birtoklását. Több jelenetben szolgálóleányainak körében ilyen széken ül a napi tisztálkodását és szépítkezését végző úrnő is, más ábrázolásokon pedig az összecsukható szék helye az ágy közelében, vizeskancsók és bronzmedencék társaságában volt. A vasszékek Britanniától Thrákiáig általában gazdag sírokból kerültek elő, amelyeknek majd mindegyikében ott találjuk a fürdőben és/vagy a tisztálkodás során használatos kellékeket. Különösen jellemző ez a mellékletpárosítás az északkelet-pannoniai arisztokratikus kocsitemetkezésekre, ahol két esetben (Nagylók, Káloz) azt is sikerült kimutatni, hogy az instrumenta balnei és az összecsukható szék közvetlenül egymás mellé kerültek a sírban. Az érdi kocsisírba ráadásul csak a fürdő-/tisztálkodókészletből és az összecsukható székből tettek kettőt - ami összetartozásukat sugallja. Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy az összecsukható székeket a mindennapi életben feltehetőleg igény szerint használták, de sírmellékletként specifikusan a fürdő-/tisztálkodókészletek részét képezték. Azokban a kivételes esetekben, amikor fürdőkészletet nem találunk a sírgödörben - mint például a triagalnikai kocsisírban -, az összecsukható székek valószínűleg kocsira feltett, útközben bármikor használható egyszerű székek lehettek.A közfürdők a státuszszimbólumok használatára csak korlátozott lehetőséget biztosítottak, bár Martialistól és Iuvenalistól tudjuk, hogy a vagyon és a társadalmi pozíció kifejezésére itt is komoly igény mutatkozott. Az összecsukható székek a fürdők világában különösen alkalmasak lehettek arra, hogy rajtuk ülő tulajdonosukat kiemeljék környezetükből. A hordozható székeket az elit ezért nem csupán a kényelmet szolgáló ülőalkalmatosságként, hanem egyfajta presztízstárgyként is szívesen használhatta a fürdőkben.Tacitus beszámolt arról, hogy a provinciák őslakos elitjeit tudatosan ismertették meg a római fürdőkultúra nyújtotta élvezetekkel, amivel a római uralmat igyekeztek elfogadtatni és a törzsek integrációját elősegíteni. A fürdő-/tisztálkodókészleteket tartalmazó, principátus kori elit temetkezések nagy száma és elterjedése arról tanúskodik, hogy ez a törekvés a Romanitas befogadására nyitott törzsek elitjénél sikeres folyamat volt.

Item Type: Article
Subjects: C Auxiliary Sciences of History / történeti segédtudományok > CC Archaeology / régészet
Depositing User: xKatalin xBarta
Date Deposited: 15 Dec 2016 10:14
Last Modified: 16 Dec 2016 09:52
URI: http://real.mtak.hu/id/eprint/43391

Actions (login required)

Edit Item Edit Item