Die Pferde mm skythischen Gräberfeld Szentes-Vekerzug

Vörös, István (2010) Die Pferde mm skythischen Gräberfeld Szentes-Vekerzug. Archaeologiai Értesítő, 135 (1). pp. 53-68. ISSN 0003-8032

Text archert.135.2010.3.pdf Restricted to Repository staff only until 31 December 2030. Download (743kB)

Abstract

Bei der Zerlegung des In situ-Grabes 13 von Vekerzug mit zwei Pferden und Wagen im Jahre 1999 wurde die hippologische Wiederuntersuchung der skythischen Pferde des Gräberfeldes erforderlich. Einerseits wurde die Beschreibung und Vermessung der beiden Pferdeskelette von Grab 13 vorgenommen. Zum anderen habe ich die Bestimmung von Geschlecht, Lebensalter und Widerristhöhe der übrigen Pferde des Gräberfeldes durchgeführt. | A vekerzugi szkíta temető Szentes városától (Csongrád m.) északkeletre, a kiszáradt Veker-folyóvölgy árterében található. A temető területén 1937-ben és 1941-ben Csallány Gábor (Szentesi Múzeum), 1950 és 1954 között pedig Párducz Mihály (MNM) folytatott leletmentő, illetve feltáró ásatásokat. A vekerzugi ásatások régészeti leleteit és eredményeit Párducz Mihály közölte. A vekerzugi szkíta sírok állatcsont-maradványait Bökönyi Sándor közölte évenként, a régészeti feldolgozással párhuzamosan. 1999- ben a vekerzugi 13. számú, in situ kétlovas-kocsis sír szétbontásával szükségessé vált a vekerzugi lovak újbóli hippológiai vizsgálata. A lovak marmagasságának rekonstrukciójára korábban alkalmazott – Bökönyi Sándor szerint is alkalmatlan – Kiesewalter-féle módszer helyett az 1952-ben közölt Vitt-féle számítási módot használtam. A vekerzugi szkíta temető állatcsont-leletei19372. Csontvázas férfisír. A derékövön átfúrt farkasfog. 5. Lósír. Kb. ÉNy–DK-i tájolásban jobb oldalán fekvő lócsontváz mellső része, a ló szájában töredékes vaszabla. Megsemmisült. 6. Lósír. Kb. ÉNy–DK-i tájolásban jobb oldalán fekvő lócsontváz mellső része, a ló szájában vaszabla. 1954-ben a ló maradványai újra ki lettek ásva a XXXVI. szelvényből. A ló kb. hároméves, marmagassága 129,2 cm, neme nem állapítható meg. 194111. Lósír. Jobb oldalán fekvő egész lócsontváz, a ló szájában töredékes vaszabla. 1952-ben újra ki lett ásva a XXX. szelvényből. A kifejlett életkorú mén marmagassága 130,9 cm. 195012. Kettős lósír. A lovak ÉNy–DK-i tájolásban feküdtek, fejük egymás felé néz. Mindkét ló egymás felőli oldalán a test mellett feküdtek a végtagok. A csontvázakon a járom vasalkatrészei. A 12/I. ló mellkasa a bal oldalán, ágyék-medencerésze hason fekszik. A 18–20 éves kanca marmagassága 131,6 cm. A 12/II. ló rogyasztva fekszik a hasán. A kb. hároméves mén marmagassága 132,7 cm. 13. Kettős lovas-kocsis sír. ÉNy–DK-i tájolású, mélysége 135 cm. Benne az I. és II. ló csontváza, égett fa és a kocsi fém alkatrészei. Mindkét ló feje a jobb oldalán fekszik. A szentes-vekerzugi 13. számú, kettős ló- és kerékabroncsos sír 1950. szeptember 5-én került elő (1. kép). Az ugyanebben az évben megnyílt „A magyar föld népeinek őstörténete” című kiállításon „kimmer kocsitemetkezésként” szerepelt (2. kép). A 13. sír szétbontására 1999. július 12–22. között került sor (3. kép). (A MNM Restaurátori Osztálya az elmúlt tíz évben nem talált alkalmat arra, hogy a kocsi fém- és lócsont maradványait restaurálja.) A 13/I. (bal oldali) ló 6–8 éves mén (4. kép). Csontváza a hasán, rogyasztott helyzetben, kifordított nyakkal fekszik, a fej orral kissé lefelé, a jobb oldalára volt helyezve. Maradványai – 138 db. A hosszúcsontok karcsúak (a csontméreteket lásd az 1. táblázatban). A ló farkát a vert. caud. I. után levágták. A Vitt-módszerrel számított (1952) marmagassági átlaga 131,7 cm. A négy metapodium (2 mc/2 mt) hosszméretéből számított marmagassága 132,8 cm. A 13/II. (jobb oldali) ló 6–8 éves kanca (5. kép). Csontváza a jobb oldalán fekszik. Feje a sír ÉNy-i falához volt támasztva kb. 45º-os szögben, a jobb oldalára állították. Bal oldali mellső lába zsugorított, a jobb oldali kinyújtott helyzetben a 13/I. ló feje alá ér. A hátulsó lábak közül a fem/tib azonos helyzetben, a bal oldali lábvég a 13/I. ló jobb oldalával párhuzamos, a jobb oldali a 13/I. ló alá nyúlik. A ló feje egyben kiemelve, rajta az atlas, epistropheus és a v. cervicalis III. (A felszerszámozott ló feje ma a Régészeti Kiállításon – az 5. terem 3. vitrinében – látható.) Maradványai – 127 db. A felső, bal oldali hosszúcsontok általában repedezettek, töröttek, korhadtak (a csontméreteket lásd az 1. táblázatban). A ló farkát a vert. caud. II. után levágták. A Vitt-módszerrel számított (1952) marmagassági átlaga 134,2 cm. A négy metapodium (2 mc/2 mt) hosszméretéből számított marmagassága 134,4 cm. A hátcsigolyasor caudalis felén patologikus elváltozások láthatók: a X. és a XI. v. thorac. corpusok között az alsó felületen kezdődő exostosis; a XII. és a XIII. v. thorac. corpusok között apró exostosis ligamentosa; a XVI. v. thorac. corpusán cranialisan exostosis, cuadalisan exostosis ligamentosa; a XVII. v. thorac. corpusán cranialisan exostosis ligamentosa alakult ki. A radius és az ulna, valamint a mc és a mc₂ dext. összenőtt. Mindkét csánkízület középső és distalis csontjai közül 3 db (T_c, T₃, T_1–2) összenőtt. A bal oldali T_c és a T₃ között dorsalisan még nyitott sutura található. Egy sesamoideum sup. dorsalis felületén exostosis. A ph. I. ant. sin. diaphysis felső részén kétoldalt kiterjedt amorf exostosis. Zabla: egy végkarikás (1+1), egy oldalpálcás (1+1), kéttagú vaszabla. Az oldaltag kifelé ívelt, középen fém nittszöggel a szájvashoz van rögzítve; rajta alul és felül egy-egy lyuk a kantár bekötéséhez. A szájvasak nagyméretű végkarikái az oldaltaggal azonos síkban állnak. Égett famaradványok. A sír felső végében lévő (nyugati) kettős kerékabroncs déli fele alatt faszén, északkeleti fele alatt egy 30 cm széles, szenült falap feküdt. A 13/I. ló bal oldali tibia/metatarsusa alatt faszén folt, a 13/II. ló jobb oldali metatarsus/csánkízülete és tibiája alatt, a tibiával egy irányban egy kb. 3,5–4 cm átmérőjű, szenült farúd volt követhető kb. 40 cm hosszan. A 13/II. ló fara mögött (délkeletre), a hátulsó kocsikerékagy irányában kb. 30×80 cm-es foltban faszén lap volt megfigyelhető. A kocsikerekek fémmaradványai. A 13/I. ló feje fölé helyezett (nyugati) kocsikerekek közül a bal oldali (73 cm átmérőjű) felül, a jobb oldali (70 cm átmérőjű) alul volt. Az alsó kerékabroncs sírfenéktől mért távolsága északnyugaton 34 cm, délkeleten 28 cm. A hátulsó (keleti) kerékabroncs a sír alja fölött 39 cm-re feküdt (délkeleti magasság). A kerékabroncs szögei közül 5 db az eredeti helyén maradt meg. Elhelyezkedésükből 8 db szögre lehet következtetni. A vékony kovácsoltvas kerékabroncsot 80 mm hosszú szöggel rögzítették a fakerékhez. Az elülső és a hátulsó kerekek közötti távolság 100 cm. A vekerzugi szkíta kocsi első, plaustrumszerű rekonstrukcióját Bökönyi Sándor készítette el. A sír felszedésekor a hiányzó három kerékagy vasperselye nem került elő. A sírban küllős szerkezetű kerékre nem lehet következtetni. A tömör fakerék metszetére jellemző volt a széles kerékagyi és az elvékonyodó kerékszéli rész. A kerékabroncs vékony; szélessége 2,5 cm, vastagsága 0,5 cm volt. A 13. sír eseménytörténete. 1. A sír alján fapallók feküdtek (a két lócsontváz alatt előkerültek szenült maradványaik). 2. A sír mellett leölt, felkantározott lovakat egymás után húzták be a sírgödörbe: először a jobb oldali (13/II.) lovat a jobb oldalára fektetve, majd a bal oldali (13/I.) lovat rogyasztva helyezték el, mert már csak így fért el a kiásott gödörben. A lovak fejéről lehúzták a kantárzatot, illetve kihúzták a szájukból a zablát. 3. A szétszedett kocsi két-két kerekét a lovakra hordott 25–30 cm vastag földrétegre, a bal oldali 13/I. ló fölé rakták. A hátulsó – alsó – törött kerékabroncs már sérülten került a sírba. 16. Lósír. Az ÉNy–DK-i tájolású ló a hasán, rogyasztva fekszik, jobb oldalra kifordított/törött nyakkal. A III. nyakcsigolyán és a jobb oldali lapockacsontban átfúródva egy-egy háromélű bronz nyílhegy volt. A 14–16 éves kanca marmagassága 138,9 cm. 17. Lósír. Az ÉNy–DK-i tájolású ló a jobb oldalán fekszik, feje az állára állítva. A ló szájában töredékes vaszabla. A ló kb. kétéves volt, marmagassága 136,4 cm. Neme nem határozható meg. 18. Lósír+kutya. Az ÉNy–DK-i tájolású ló a hasán, rogyasztva fekszik, visszafordított kitört nyakkal. A bal oldali hátulsó láb mellett egy kutya mellső része. A 2–2½ éves mén marmagassága 130,6 cm. 195219. Lósír. A Ny–K-i tájolású ló a hasán, rogyasztva, hátrahajtott feje a jobb oldalán fekszik. A ló szájában vaszabla. A kifejlett (adultus) mén marmagassága 138,0 cm. 22. Kettős lósír. A Ny–K-i tájolású, hason fekvő lovak teste déli irányban enyhén ívelt. A fejek az orr-ajaki részre vannak állítva, homlokuk összeér. Az agykoponyák betörve. A lovak szájában vaszabla. A 22/I. ló a hasán, rogyasztva fekszik. A radius dext. törött, metatarsus dext-en exostosis. A 14–16 éves kanca marmagassága 135,3 cm. A 22/II. ló a hasán, rogyasztva fekszik. Az agykoponya bezúzva. A radius. sin. törött. A metacarpus sin. dist., 2 ph. I. diaph. szélein mandula méretű, a 2 ph. III. ágain exostosisok. A 18–20 éves mén marmagassága 130,7 cm. 32. Lósír. Az É–D-i tájolású ló a hasán, rogyasztva fekszik. Feje az orr-ajaki részre van állítva. A tibia sin.-dext. törött. A 3½–4 éves mén marmagassága 134,6 cm. 36. Lósír + kutya. Megsemmisült. A Ny–K-i tájolású ló a hasán, rogyasztva fekszik, feje az orr-ajaki részre van állítva. A homlok bezúzva. A ló szájában vaszabla. A sír keleti végében, a lócsontváz mögött kutyacsontváz részlete. A kb. négyéves mén marmagassága 129,4 cm. 195373. Csontvázas sír. Az emberi csontváz fölött gímszarvas vetett agancsa. A XXIII. szelvényben gímszarvas agancsa. A XXIX. szelvény 3. gödrében szarvasmarha mandibula, tibia dist., mt. prox. db. A XXIV. szelvény gödrében kutyacsontváz részlete került elő. 1954138. Csontvázas férfisír (?). A lábaktól 60 cm-re keletre kutyacsontváz részlete feküdt. 139. Lósír + kutya. A Ny–K-i tájolású ló a jobb oldalán fekszik, feje az orr-ajaki részre van állítva. A ló szájában töredékes vaszabla. A ló bal hátsó lába mellett kutyacsontváz. Az 5½–6 éves mén marmagassága 134,8 cm. 146. Lósír. A Ny–K-i tájolású ló a hasán, rogyasztva fekszik, feje az orr-ajaki részre van állítva. Az orr-/homlokcsonton medve átlyukasztott szemfoga feküdt. Az 1–1½ éves ló marmagassága 128,1 cm. Neme nem volt meghatározható. 151. Lósír (?) a CLX szelvényben. Megsemmisült. A vekerzugi szkíta lovak A korábbi zoológiai vizsgálatok eredményei a leletanyag revideálása során megváltoztak, így a lovak neme, életkora, illetve Vitt-módszerrel számított marmagassága eltér a korábbiaktól (3. táblázat). A 12., 13., 16. és 17. sír lovainak a sírban in situ lemért marmagassága aránytalanul alacsonyabb értéket mutat a számított értékeknél. A szentes-vekerzugi szkíta lovak altáji eredetű tarpán származékok (Equus ferus gmelini Antonius 1912). A legújabb vizsgálatok – az Aržan 2 Kurgan lovain végzett mitochondrialis DNS-vizsgálatok – egyértelműen igazolták, hogy a szkíta házi lovak nem a keleti vadló (taki, Equus ferus przewalskii Poljakov 1881) leszármazottai. A vekerzugi lovak feje a törzs-végtagokhoz képest kicsi és alacsony. Az arckoponya relatíve rövid, az agykoponya nagy, ívelt boltozatos. A koponya alaphossza (B-P) közepesen rövid (12/I: 478 mm, 12/II: 488 mm), illetve rövid (13/II: 442 mm, 36: 458 mm, 16: 472 mm, 17: 470 mm, 19: 471 mm). A homlok profilvonala egyenes vagy kissé homorú. A homlok közepesen széles, a koponya hosszúság/szélesség-index Duerst-féle értéke 43,31–45,76. A Matolcsi-féle „homlokszélesség exponential-index” alapján a lovak a 88,35 (19. ló) közepesen széles és a 98,84 (16. ló) széles homlokú egyedek közé tartoznak. Az állkapocs kicsi, alacsony, a mandibula alsó éle egyenes. Az érvágány (incisura vasorum) változó mélységben bevágott. A fogazat szabályos. A 11., 13/I., 22/I–II., 32. és 36. lovak alsó és felső P2 rágófelületei akklúzióban mesialis irányban > alakban nyitottak. A hát rövid, széles. A mellkas sekély. A karcsú végtagcsontok kicsik. A csukló- és a csüdízület rövid és keskeny. A patacsontok (ph. III.) kicsik. A lovak farkát – a farokcsigolyák hiányából következtetve – levágták. A szentes-vekerzugi lóállomány tizenhat egyede közül négy kanca, kilenc mén, három ló neme pedig nem volt meghatározható. A kancák között kifejlett és idős, a mének között változatos életkorú egyedek találhatók. Herélt lovak a vekerzugi temetőben nem voltak. A vekerzugi szkíta lovak egységes lóállományát jól mutatja, hogy a tizenhat egyed közül tizenhárom 136 cm-nél alacsonyabb, ún. alacsony (128,1–135,3 cm) testmagasságú, és csak három egyed közepes testmagasságú (136,3–138,9 cm). A négy kanca marmagasság-átlaga 135,0 cm; három egyed alacsony (131,6–135,3 cm), egy pedig közepes (138,9 cm) testmagasságú. A kilenc mén marmagasság-átlaga 132,6 cm; nyolc egyed alacsony (129,4–134,8 cm), egy egyed pedig közepes (138,0 cm) testmagasságú (4. táblázat). A kifejlett életkorú mén lovak közül az mc-index alapján egy egyed csontozata karcsú (32. sír: 14,4), három egyedé középkarcsú (11: 15,1, 139 és 13/I: 15,0), három egyedé középvastag (19: 16,1, 22/II és 36: 15,7). A három kanca csontozata középkarcsú (13/II: 15,0, 16: 14,9 és 22/I: 14,8). A három évnél fiatalabb lovak csontkarcsúsága igen változatos: a vékony (146: 12,4), a középkarcsú (17: 14,6) és a középvastag (12/II: 16,5 és 18: 16,1; mindkettő mén) egyaránt előfordul. Csanytelek-Újhalastó szkíta temetőjének 71. sírjában egy idős, 141,2 cm testmagasságú közepes, a 11. sírban pedig egy szintén idős, 128,0 cm testmagasságú alacsony kanca csontváza feküdt. A vekerzugi szkíta lovak a pazyryki kurgánok III. és IV. csoportjának lovaival egyeznek meg. A korábbi Aržan 1 lovainak marmagasság-értékei (Vitt-féle módszerrel számítva): alacsony és közepes, 128–141 cm. A későbbi Aržan 2 lovak marmagasság-értékei hasonló kategóriájúak – 132–147 cm –, de az egyedek magasabbak voltak. Az önálló lósírok a vekerzugi szkíta temető középső részén nagy kiterjedésben szórványosan fordulnak elő (151, 5, 6, 11, 32), délkeleti szélén nagy számban koncentrálódnak: hét egyes lósír (36, 18, 16, 19, 17, 139, 146), két kettős lósír (12, 22), egy kettős lovas és kocsis sír (13). A kettős lósírokban eltérő nemű lovak voltak (12: idős kanca és fiatal mén, 13: kifejlett mén és kanca, 22: idős kanca és mén). A lovak „sebesült szarvas” vagy „aranyszarvas” pózban voltak elhelyezve a sírban. A vekerzugi szkíta temetőben kutyacsontváz – vagy megmaradt csontvázrész – két gödörben (XXX., XXXIV. szelvény), egy férfisírban (138) és három lósírban (18, 36, 139) volt. A 2. férfisírból átfúrt farkasfog került elő. A 73. sír elhunytja fölé vetett gímszarvas-agancsot helyeztek

Actions (login required)

Edit Item