Az autópálya-régészet helyzete Magyarországon. Módszerek és tapasztalatok az 1990 és 2007 közötti munkálatok alapján

Raczky, Pál (2007) Az autópálya-régészet helyzete Magyarországon. Módszerek és tapasztalatok az 1990 és 2007 közötti munkálatok alapján. Archaeologiai Értesítő, 132 (1). pp. 5-36. ISSN 0003-8032

Text archert.132.2007.1.1.pdf Restricted to Repository staff only until 31 October 2027. Download (344kB)

Abstract

Az 1990-es évektől induló nagy léptékű útépítési projekteknek igen komoly régészeti jelentőségük volt, mert ettől kezdve vált elfogadottá az útépítők részéről a megelőző régészeti kutatások gyakorlata, illetve a nyomvonalakon végzett régészeti ásatások programszerű és előzetes tervezése Magyarországon. Ugyanettől az időszaktól a megvalósítandó autópálya-nyomvonalak hálózatát régészeti szempontból úgy is lehetett tekinteni, mint közel 100 m széles potenciális kutatószelvényeket. Az említett új régészeti kutatások ugyanakkor abban az időben indulhattak el, amikor az úgynevezett tudományos tervásatások gyakorlatilag eltűntek, és a megelőző régészeti feltárások alkották a régészeti tevékenység szinte teljes egészét. Az 1990 és 2007 közötti időszakban megépített közel 650 km hosszúságú gyorsforgalmi úthálózat különböző szakaszaihoz kötődően már szervezettnek mondható megelőző és mentő régészeti tevékenység valósult meg Magyarországon. A kiterjedt ásatási felületek hatalmas mennyiségű ásatási jelenségei, illetve leletei az adattárolás, adatnyilvántartás teljesen új formáit és módszereit követelték meg, és mindez a részt vevő szakemberektől is új típusú munkamegosztást igényelt. Az áttekintett időszakban főként az M0, M1, M3, M30, M35, M5, M6, M60, M7, M70, M8-as autópálya tervezett nyomvonalain, valamint ezekhez kapcsolódóan számos település elkerülő útszakaszán, mintegy 690–700 lelőhelyen valósultak meg kiemelt régészeti programok, több mint 7 millió m ² kiterjedésben.

Actions (login required)

Edit Item