Műtrágyázás hatása a lucerna (Medicago sativa L.) elemtartalmára karbonátos homoktalajon

Kádár, Imre (2009) Műtrágyázás hatása a lucerna (Medicago sativa L.) elemtartalmára karbonátos homoktalajon. Agrokémia és Talajtan, 58 (2). pp. 265-280. ISSN 0002-1873

Text agrokem.58.2009.2.8.pdf Restricted to Repository staff only until 31 December 2029. Download (223kB)

Abstract

Duna–Tisza közi karbonátos homoktalajon 1970-ben beállított NPK-műtrágyázási kísérletünk 31–34. évében (2001–2004) vizsgáltuk a kezelések hatását a lucerna ásványi összetételére, szénahozamára, valamint a talaj szántott rétegének AL-oldható PK-tartalmára. A termőhely talaja 1% körüli CaCO3-ot és humuszt, valamint 5–10% agyagot tartalmaz a szántott rétegben, az altalaj erősen karbonátos. A talajvíz 5–10 m mélyen található, a terület aszályérzékeny, oldható tápelemekkel (N, P, K) gyengén ellátott. A kísérletből levonható főbb következtetések: – A vizsgált évek (8 kaszálás) szénahozamait tekintve a kontrolltalajon 6,8 t/ha, az N1P1-kezelésben 8,4 t/ha, az N2P2-kezelésben 9,5 t/ha, az N2P2K4-kezelésekben 12,5 t/ha termést kaptunk. Az NP-kezelések terméstöbbletei az első két évben jelentkeztek. A 3. és 4. évre a káliummal nem trágyázott talaj/altalaj felvehető K-készlete kimerült és így terméketlenné vált a lucerna számára. – A lucerna N-tartalma a kezelésektől, évektől és a kaszálásoktól függően tág határok között ingadozott. Az első kaszálás idején N-hiányos talajon 2% körüli, míg a 4. kaszáláskor NP-trágyázott talajon 7% körüli N-készletet találtunk. Az NP-kezelésben a N-tartalom megkétszereződött a kontrollhoz viszonyítva az 1. kaszálás idején. Később a trágyázatlan talajon is nőtt a széna N%-a, az NP-trágyázás hatása pedig mérséklődött. – A széna K-tartalma 0,9 és 3,6% között változott. Extrém K-hiány a kontroll- és az NP-kezelésekben alakult ki. A bőségesebb K-trágyázás nyomán a kontrollon mért 1,5% átlagos K-készlet 3,0%-ra emelkedett és helyreállt a kívánatos 1,0–1,5 körüli N/P arány a hajtásban. – A javuló K-kínálattal visszaesett a kontrollhoz, ill. az NP-kezeléshez képest a Ca, Mg, P, Sr, Mn, Na és B elemek koncentrációja a szénában. Az NP-trágyázás igazolhatóan javította ezzel szemben a P, S és Sr elemek beépülését a lucerna hajtásába. Utóbbi visszavezethető arra, hogy az alkalmazott szuperfoszfát 13% S, 8% P és közel 2% Sr átlagos készlettel rendelkezett, tehát S-, P- és Sr-forrásul szolgált a növény számára. – Az irodalomban közölt levéldiagnosztikai ellátottsági határértékek alkalmasak lehetnek a lucerna tápláltsági állapotának és közvetetten a talaj tápelem-szolgál-tatásának megítélésére, így a trágyaigényének becslésére is. Kísérletünkben a zöldbimbós korú szénában a kielégítő ellátottságot a 3,5% feletti N-; 2,5% feletti K- és a 0,3% feletti átlagos P-tartalom jelentette, összhangban az irodalomban fellelhető közlésekkel. | In the 31st–34th years (2001–2004) of a long-term NPK fertilization experiment set up on calcareous sandy soil in the region between the Danube and the Tisza in 1970, studies were made on the effect of the treatments on the mineral composition and hay yield of alfalfa and on the AL-soluble PK content of the ploughed layer. The soil contained around 1% CaCO3 and humus and 5–10% clay in the ploughed layer, while the subsoil was strongly calcareous. The groundwater was at a depth of 5–10 m and the area was prone to drought, with poor supplies of available nutrients (NPK). The major conclusions were as follows: – The hay yields in the experimental years (8 cuts) amounted to 5.8 t/ha on the control soil, 8.4, 9.5 and 12.5 t/ha in the N1P1 , N2P2 and N2P2K4 treatment, respectively. In the NP treatments, yield surpluses were recorded in the first two years. By the 3rd and 4th year, the available K supplies of soils/subsoils given no potassium had been exhausted, thus making the soils infertile for alfalfa. – The N content of the alfalfa fluctuated greatly depending on the treatment, the year and the cut. N contents of around 2% were recorded in the first cut on N-deficient soils and around 7% in the 4th cut on NP-fertilized soils. In the NP treatment the N content was doubled compared with the control in the 1st cut. Later the hay N% increased even on unfertilized soil, so the effect of NP fertilization was less pronounced. – The hay K content ranged from 0.9 to 3.6%, with extreme K deficiencies in the control and NP treatments. In response to higher K rates, the 1.5% mean K content recorded in the control rose to 3.0% and the desirable 1.0–1.5 N/P ratio was restored in the shoot. – With improved K supplies the concentrations of Ca, Mg, P, Sr, Mn, Na and B in the hay declined compared with the control and NP treatments. By contrast, NP fertilization significantly improved the incorporation of P, S and Sr into alfalfa shoots. This could be attributed to the fact that the superphosphate applied had mean contents of 13% S, 8% P and almost 2% Sr, thus serving as a source of S, P and Sr for the plants. – The supply limits published in the literature for leaf diagnostics could be suitable for determining the nutrient status of alfalfa and, indirectly, the nutrient-supplying capacity of the soil. They could thus be used for the estimation of fertilizer requirements. In the present experiments, mean soil contents in excess of 3.5% N, 2.5% K and 0.3% P were found to be satisfactory in the green bud stage, in line with data given in the literature.

Actions (login required)

Edit Item