Talaj- és diagnosztikai célú növényvizsgálati módszerek kalibrálása az OMTK kísérletekben. III. Diagnosztikai célú fiatalkori növényvizsgálatok a tartamkísérletekben

Csathó, Péter and Magyar, Marianna and Debreczeni, Katalin and Sárdi, Katalin (2012) Talaj- és diagnosztikai célú növényvizsgálati módszerek kalibrálása az OMTK kísérletekben. III. Diagnosztikai célú fiatalkori növényvizsgálatok a tartamkísérletekben. Agrokémia és Talajtan, 61 (2). pp. 307-326. ISSN 0002-1873

Text agrokem.60.2012.2.7.pdf Restricted to Repository staff only until 31 December 2032. Download (307kB)

Abstract

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) hálózatában, az ország jellegzetes talajain, eltérő agro-ökológiai körülmények között, azonos kezelésekkel beállított kísérleteiben vizsgáltuk a diagnosztikai célú növényvizsgálatok kiterjeszthetőségét. Összefüggéseket kerestünk a virágzáskori kukoricalevél P-tartalma és tömege; az őszi búza hajtás P-koncentrációja és tömege; a talaj könnyen oldható P-tartalma és a virágzáskori kukoricalevél, ill. az őszi búza hajtás P-koncentrációja között az OMTK kísérletek kilenc kísérleti helyén a 4 eltérő P-kezelés hatására. A talaj P-teszt módszerek közül a 0,01 M CaCl2-, az Olsen-, az Fe-oxidos papírcsík-, az anioncserélő gyantával impregnált membrán (AERM), a Mehlich3-, az AL- és a korrigált AL-módszereket vontuk be vizsgálatainkba. A virágzáskori kukorica levelének tömege erőteljesebben változott a kísérleti helyek, mint a P-trágyázás hatására. A P-kezelések kifejezettebb hatást gyakoroltak a virágzáskori kukoricalevél P-tartalmára, mint a tömegére. A bokrosodáskori őszi búza hajtás tömegére erőteljesebben hatott mind a kísérleti hely, mind a P-trágyázás, mint a kukoricalevelére. Ugyanez mondható el a P-tartalmakra is. A bokrosodáskori őszi búza hajtás tömege szintén erőteljesebben változott a kísérleti helyek, mint a P-trágyázás hatására. A P-kezelések ugyanakkor mérsékeltebb hatást gyakoroltak a bokrosodáskori őszi búza hajtás P-tartalmára, mint a tömegére. A búzahajtás P-tartalmakra a kísérleti hely és a P trágyázás hasonló mértékben hatottak. Az OMTK kísérletekben kapott összefüggések ismeretében tovább finomítottuk e két növény P-ellátottsági határértékeit: a „gyenge” és „jó” ellátottságon túl az „igen gyenge”, „közepes”, „igen jó” és „túlzott” P-ellátottsági határértékeket is becsültük. A virágzáskori kukoricalevélben az igen gyenge P-ellátottság <0,15%, a gyenge 0,16–0,20%, a közepes 0,21–0,25%, a jó 0,26–0,30%, az igen jó 0,31– 0,35% a túlzott >0,35% P-koncentráció határértékekkel jellemezhető becsléseink szerint. A bokrosodáskori őszi búza hajtásban az igen gyenge P-ellátottság <0,25%, a gyenge 0,26–0,30%, a közepes 0,31–0,35%, a jó 0,36–0,45%, az igen jó 0,46– 0,55% a túlzott >0,55% P-koncentráció határértékekkel volt meghatározható. Az AL-módszer és a diagnosztikai célú növényvizsgálatok hasonló P-ellátottságokat mutattak, és megerősítették a fenti határértékek helyes voltát. A kukorica – az irodalomból is ismert – jobb P-hasznosítását jelzi ugyanakkor az a tény, hogy ugyanazon kezelésben a kukorica az őszi búzánál rendre eggyel jobb növény P-ellátottsági kategóriát mutatott. A P0-parcellák P-ellátottságát a kukorica és az őszi búza P-hatások mértékével is becsültük. Egy-egy esettől eltekintve a három módszer jó azonosságot adott, tovább erősítve az azonos talajokon eltérő P-trágyareakciójú növények „P-igényes”, ill. „foszforra kevésbé igényes” növénycsoportba sorolását, és a két növénycsoportra – id. Várallyay megközelítéséhez hasonlóan – eltérő talaj AL-P ellátottsági határértékek megállapításának kísérletesen megalapozott, helytálló voltát. Mind a talaj AL-P tartalma és a bokrosodáskori őszi búza hajtás P%, mind a talaj AL-P tartalma és a virágzáskori kukoricalevél P% közötti összefüggés logaritmus függvénnyel volt leírható. Az összefüggés szorossága hasonló „r” értékekkel (0,65–0,80) volt jellemezhető. Az őszi búza hajtás „jó” P-ellátottság savanyú talajokon 100–110, karbonátos talajokon 140–150 mg AL-P2O5·kg-1 fölött vált általánossá. A kukoricalevél „jó” ellátottságot (0,26% P) savanyú talajon 70–90, karbonátos talajokon 110–120 mg AL-P2O5·kg-1 fölött regisztráltuk. A kukorica szemtermésben kifejezett P-hatások jóval kisebbek voltak, mint a P-igényesebb őszi búzában. Kukoricában savanyú talajokon az AERM-P és a Mehlich3-P, karbonátos talajokon a Pi-P, az AL-P és az Olsen-P, az összes talajon az AERM-P és a korrigált AL-P mutatta a legszorosabb összefüggést a levél P% értékekkel. Az AL-P korrekció elvégzése az összes talajon 0,44-ről 0,69-re növelte az összefüggés szorosságát jelző „r” értéket. Õszi búzában savanyú talajokon az Olsen-P és a CaCl2-P, karbonátos talajokon az Olsen-P és Mehlich3-P, az összes talajon az Olsen-P, a Mehlich3-P és a Pi-P mutatta a legszorosabb összefüggést a hajtás P% értékekkel. Az AL-P korrekció elvégzése az összes talajon 0,56-ról 0,67-re növelte az összefüggés szorosságát jelző „r” értéket. Karbonátos, cinkkel gyengén–közepesen, foszforral igen jól–túlzottan ellátott talajokon a virágzáskori, csővel szemközti kukoricalevél P/Zn arányának 150 fölé növekedése P-indukálta Zn-antagonizmust és szemtermés-csökkenést eredményezhet ennél a Zn-igényes kultúránál. A Zn-hiány Zn-levéltrágyázással, ill. a talajba juttatott oldható Zn-sók segítségével megszüntethető. A Zn-hiányra kevésbé érzékeny őszi búzában terméscsökkenéssel járó P-indukálta Zn-hiány feltehetően a kukoricánál csupán jóval nagyobb P/Zn arány értékeknél jelentkezik. | Correlations were sought between the P content and mass of maize leaves at flowering, the P concentration and mass of winter wheat shoots, and the readily available P content of the soil and the P concentration of maize leaves at flowering and of winter wheat shoots in response to four levels of P application at nine locations in the network of national long-term mineral fertilization trials (OMTK). Among the methods available for testing soil P, the 0.01 M CaCl2, Olsen, Fe oxide paper strips, membranes impregnated with anion exchange resin (AERM), Mehlich3, AL and corrected AL methods were included in the study. The mass of maize leaves at flowering changed to a greater extent with the location than in response to P fertilization. The P treatments had a more pronounced effect on the P content of the leaves. Both the location and P fertilizer had a greater influence on the mass of winter wheat shoots at tillering than on maize leaves. The same was true of the P contents. The mass of winter wheat shoots at tillering was also more strongly affected by the location than by P fertilization, but the P treatments had a more moderate effect on the shoot P content than on the mass. The location and P fertilization had a similar influence on the P content of wheat shoots. The P supply limit values for these two crops were made more precise: in addition to the “poor” and “good” categories, limit values were also estimated for the “very poor”, “moderate”, “very good” and “excessive” categories. In maize leaves at flowering the characteristic limit values for the P concentration were as follows: very poor: <0.15%, poor: 0.16–0.20%, moderate: 0.21–0.25%, good: 0.26–0.30%, very good: 0.31–0.35%, excessive: >0.35%. In winter wheat shoots at tillering these values were: very poor: <0.25%, poor: 0.26–0.30%, moderate: 0.31–0.35%, good: 0.36–0.45%, very good: 0.46–0.55%, excessive: >0.55%. Similar levels of P supplies were detected by the AL method and diagnostic plant analysis, confirming the correctness of the above limit values. The better P utilization of maize is indicated by the fact that the P supply category for maize was generally one higher than that for wheat in the same treatment. The P supply level of the P0 plots was also estimated on the basis of the P effects recorded for maize and winter wheat. Apart from a few cases, the results obtained with the three methods were in good agreement. The correlations between soil AL-P content and the P% of winter wheat shoots at tillering and between soil AL-P content and the P% of maize leaves at flowering could both be described with logarithmic functions having similar “r” values (0.65–0.80). On acidic soils wheat shoots had “good” P supplies at a soil P content of 100–110 mg AL-P2O5·kg-1, while on calcareous soils a soil content of 140–150 mg AL-P2O5·kg-1 was required. In the case of maize leaves, “good” supplies (0.26% P) were recorded at values of 70–90 and 110–120 mg AL-P2O5·kg-1, respectively, on acidic and calcareous soils. The P effects expressed in terms of maize grain yield surplusses were considerably smaller than for winter wheat, which has much higher P requirements. The P% of maize leaves exhibited the closest correlation with AERM-P and Meh-lich3-P on acidic soils, with Pi-P, AL-P and Olsen-P on calcareous soils and with AERM-P and corrected AL-P when all the soils were considered. The P% of winter wheat shoots was most closely correlated with Olsen-P and CaCl2-P on acidic soils, with Olsen-P and Mehlich3-P on calcareous soils and with Olsen-P, Mehlich3-P and PiP when all the soils were considered. When the AL-P correction was made, the “r” value increased from 0.44 to 0.69 for maize and from 0.56 to 0.67 for wheat in the case of all the soils (the smaller values given with the non-corrected AL-P values). On calcareous soils with poor or moderate zinc supplies and very good or excessive phosphorus supplies an increase in the P/Zn ratio in maize leaves at flowering to over 150 could lead to P-induced Zn antagonism and a loss of grain yield. Zn deficiency can be overcome by foliar spraying or by incorporating Zn salts into the soil. In tillering stage winter wheat shoot a P-induced Zn deficiency great enough to cause yield reductions is only likely to occur at much higher P/Zn ratios than in maize.

Actions (login required)

Edit Item