Infrastruktúraváltás

Fleischer, Tamás (1988) Infrastruktúraváltás. In: Arat a magyar. A Szociálpolitikai Értesítő és a Fejlődéstanulmányok sorozat különszáma . MTA Szociológiai Kutatóintézet, Budapest , pp. 153-165.

Preview

Text (scanned version) fleischer_infrastrukturavaltas_aratamagyar88.pdf - Published Version Download (13MB) | Preview

Abstract

A szakirodalom régóta állítja, hogy a hazai infrastruktúra nemzetközi összehasonlításban a gazdaság fejlettségéhez képest lemaradt. Az újabb írások egész sora bizonyítja példákkal azt is, hogy e lemaradás törvényszerűen következik az intézményi-politikai rendszer felépítéséből, annak éppúgy lenyomata, mint az a területi egyenlőtlenségi rendszer, amelyet a sugaras szerkezetű infrastruktúra-hálózat fenntart. A lemaradást bizonyító írásokat az infrastruktúra ágazatainak irányítói is felkarolják, mert felhasználhatják annak alátámasztására, hogy az adott ágazatnak feladatai megoldásához több pénzt kellene kapnia. Kevésbé idézettek viszont azok az írások, amelyek világossá teszik, hogy változtatásra csak az intézményrendszer megváltozásával együtt van esély. A „nyugati" és „keleti" infrastruktúra-politika hasonlít abban, hogy mindkettő sikeresen leképezi a megfogalmazódó hatalmi érdekeket : amaz a kapcsolatok kiterjedt hálózatának segítségével biztosítja a piaci prosperitást, emez pedig sugaras szerkezetével a mindenre kiterjedő központi ellenőrzést. Az infrastruktúra tehát itt, nálunk is működik, de csak olyan hatást tud kiváltani környezetében, amilyet működtetője beletáplál. Akkor válhat piaci prosperitás serkentőjévé, ha az ennek megfelelő reform a politikai-intézményi szférában is végbemegy. E reform elvei szerint az állam hosszú távon a nagytérségi infrastruktúra fejlesztése segítségével orientálja és serkenti a piacgazdaság fejlődését. Az állami fejlesztő tevékenység kulcskérdése, hogy a fejlesztési célú allokáció ne vezethessen a műszaki tudás monopolhelyzetével visszaélő hatalmi bázisok versengéséhez. A nagytérségi infrastruktúra működtetése és a helyi infrastruktúra fejlesztése ugyanakkor piaci folyamattá válhat, míg a helyi infrastruktúra működtetése esetenként dotációt igényel. A helyi infrastruktúrát a helyi tanácsnak kell működtetnie, s ezzel annak ki kell kerülnie a fejlesztésében nem igazán érdekelt ágazatok irányítási és főleg pénzelosztási hatásköréből. Az, hogy a strukturálisan változó, adaptív társadalom milyen infrastruktúrát igényel, könnyen leírható. Létrehozására azonban csak egy, a maga jövőjét is ilyen berendezkedéssel összhangban látó és ezért a létrehozásában érdekelt politikai intézményrendszer képes.

Actions (login required)

Edit Item