A SHOX géndeletio előfordulása idiopáthiás alacsonynövésben. Multicentrikus tanulmány | The prevalence of SHOX gene deletion in children with idiopathic short stature. A multicentric study

Dávid, Anna and Butz, Henriett and Halász, Zita and Török, Dóra and Nyirő, Gábor and Muzsnai, Ágota and Csákváry, Violetta and Luczay, Andrea and Sallai, Ágnes and Hosszú, Éva and Felszeghy, Enikő and Tar, Attila and Szántó, Zsuzsanna and Fekete, Gy. László and Kun, Imre and Patócs, Attila and Bertalan, Rita (2017) A SHOX géndeletio előfordulása idiopáthiás alacsonynövésben. Multicentrikus tanulmány | The prevalence of SHOX gene deletion in children with idiopathic short stature. A multicentric study. Orvosi Hetilap, 158 (34). pp. 1351-1356. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650.2017.30829.pdf Download (166kB) | Preview

Abstract

Absztrakt: Bevezetés: A SHOX gén izolált haploinsufficientiája az alacsonynövést okozó monogénes elváltozások leggyakoribb oka. A gén heterozigóta eltérése az idiopathiás alacsonynövéssel (ISS) diagnosztizált betegek 2–15%-ában, Leri–Weill-dyschondrosteosis szindróma (LWS) 50–90%-ában, valamint a Turner-szindrómában szenvedők csaknem 100%-ában igazolható. Célkitűzés: A SHOX gén haploinsufficientiája gyakoriságának meghatározása ISS-sel és LWS-sel diagnosztizált, valamint Turner-fenotípusú, de normális karyotypussal rendelkező betegek (TF) körében, valamint beazonosítani a SHOX géneltérésre jellemző dysmorphiás jeleket. Módszer: Összesen 144 betegben került sor a SHOX gén haploinsufficientia-vizsgálatára multiplex ligatiós próba Amplifikáció (MLPA) módszerrel. A betegek klinikai adatai (auxológiai paraméterek, csontrendszeri rendellenességek, dysmorphiás tünetek) és a pozitív genotípus közötti összefüggéseket statisztikai módszerekkel elemezték. Eredmények: A vizsgált 144 betegből 11 (7,6%) esetében igazolódott SHOX géneltérés, női dominanciával (8/11, 81%). A SHOX-pozitív betegeknek szignifikánsan magasabb volt a testtömegindexe (BMI) (5/11-ből vs. 20/133-ból mutatott emelkedett értéket, p<0,02), és gyakoribbak voltak a dysmorphiás tünetek (9/11 vs. 62/133, p = 0,02). A felső végtagokon megjelenő Madelung-deformitás SHOX-pozitív betegek között szintén szignifikánsan gyakrabban fordult elő (4/11, 36% vs. 14/133, 10%, p = 0,0066), mint a SHOX-negatívakban, de a vizsgálatkori életkor, az alacsonynövés mértéke, valamint az auxológiai mérések alapján számolt testarányok nem mutattak statisztikailag kimutatható különbséget a két csoport között. Következtetések: A SHOX gén haploinsufficientiájának előfordulási gyakorisága a vizsgált betegpopulációnkban megegyezik az irodalmi adatokkal. SHOX-pozitív esetekben, az idiopathiás alacsonynövés mellett, a dysmorphiás elváltozások pozitív prediktív értékkel bírnak a SHOX génelváltozások fennállására. Ugyanakkor a dysmorphiás jegyet nem mutató, de genetikailag pozitív eset arra utal, hogy a SHOX gén vizsgálata indokolt dysmorphiás tünetet nem mutató idiopathiás alacsonynövés esetén is. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1351–1356. | Abstract: Introduction: The isolated haploinsufficiency of the SHOX gene is one of the most common cause of short stature determined by monogenic mutations. The heterozygous deviation of the gene can be detected in 2–15% of patients with idiopathic short stature (ISS), in 50–90% of patients with Leri-Weill dyschondrosteosis syndrome (LWS), and in almost 100% of patients with Turner syndrome. Aim: The aim of our study was to evaluate the frequency of SHOX gene haploinsufficiency in children with ISS, LWS and in patients having Turner syndrome phenotype (TF), but normal karyotype, and to identify the dysmorphic signs characteristic for SHOX gene deficiency. Method: A total of 144 patients were included in the study. Multiplex Ligation-dependent Probe Amplification (MLPA) method was used to identify the SHOX gene haploinsufficiency. The relationships between clinical data (axiological parameters, skeletal disorders, dysmorphic signs) and genotype were analyzed by statistical methods. Results: 11 (7.6%) of the 144 patients showed SHOX gene deficiency with female dominance (8/11, 81% female). The SHOX positive patients had a significantly higher BMI (in 5/11 vs. 20/133 cases, p<0.02) and presented more frequent dysmorphic signs (9/11vs 62/133, p = 0.02). Madelung deformity of the upper limbs was also significantly more frequent among the SHOX positive patients (4/11, i.e. 36%, vs. 14/133, i.e. 10%, p = 0.0066). There were no statistically significant differences between the mean age, mean height and auxological measurements (sitting height/height, arm span/height) between the two groups of patients. Conclusions: The occurrence of SHOX gene haploinsufficiency observed in our population corresponds to the literature data. In SHOX positive patients, in addition to short stature, the dysmorphic signs have a positive predictive value for SHOX gene alterations. However, the SHOX deletion detected in a patient with idiopathic short stature without dysmorphic signs suggest that SHOX deletion analysis can be recommended in patients with ISS. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1351–1356.

Actions (login required)

Edit Item