EN, a sokat ígérő negativitás

Csépe, Valéria (2003) EN, a sokat ígérő negativitás. Magyar Pszichológiai Szemle, 58 (2). pp. 243-265. ISSN 0025-0279

Preview

Text mpszle.58.2003.2.4.pdf Download (529kB) | Preview

Abstract

Ez a tanulmány a Magyar Pszichológiai Társaság XXIV. Nagygyulésén(Szeged, 2002. június) elhangzott Grastyán-eloadás anyaga alapján készült. Több ok miatt is örömöt jelent számomra, hogy a Grastyán Endre nevével fémjelzett plenáris eloadásra és itt ennek írásban való megjelentetésére lehetoséget kaptam. Az egyik ok, hogy Grastyán Endre eloadásai, amelyeket egyetemi tanulmányaim során a biológia és pszichológia szakon hallgathattam, alapvetoen meghatározták késobbi kutatói érdeklodésemet. A másik ok, hogy magam is Grastyán-tanítványnak tartom magam, annak ellenére, hogy nem neki, hanem egyik közvetlen munkatársának vagyok a tanítványa. A harmadik ok pedig az a lehetoség, hogy visszatekintve az elmúlt évekre elmondhatom: Grastyán Endre kétkedése a szenzoros emlékezetre épü­lo összemérési folyamatok elektrofiziológiai korrelátumaiban komoly lökést adott a késobbi, részben a jelenség valódiságának bizonyítására fordított munkámnak. Dolgozatomban olyan vizsgálati módszerrel végzett kutatások sikereit, kudarcait, fellángolásait és megtorpanásait igyekszem bemutatni, amelyek felé napjainkban a pszichológusok fokozódó érdeklodéssel fordulnak. Ez a vizsgálati módszer, az eseményhez kötött agyi potenciálok (EKP-k) mérése és elemzése, többek között azért is vált a pszichológusok számára érdekessé, mert egyes összetevoi, az EKP-k endogén vagy más néven kognitív komponensei különbözo megismerési folyamatokkal korrelálnak. Ami ezen túl még igazán izgalmas tulajdonsága az EKP-knak a kutatás és az alkalmazott pszichológia számára, hogy idoi felbontásuk jó, milliszekundum pontossággal teszik követhetové a megismerési folyamatoknak a pszichológiai kísérletekben bizonyított vagy az elméleti modellekben feltételezett feldolgozási szakaszait. Az elmúlt két évtizedben egyre árnyaltabb kép alakult ki arra vonatkozóan, hogy az egyes EKP-komponensek milyen feldolgozási folyamatok agyi aktivitás korrelátumai. Az így felhalmozott adatok nem arról adnak információt, hogy az agyban valami hol és hogyan történik, hanem arról, hogy miként férünk hozzá azokhoz az információkhoz, amelyek egy feladat eltéro megvalósításához szükségesek, és amelyek a nyílt viselkedés szintjén nem is mindig látszanak.

Actions (login required)

Edit Item