Súlyos koponya-agy sérültek ellátása Magyarországon, 2002-ben = Management of patients with severe head injury in Hungary, in 2002

Csepregi, Gyula and Büki, András and Futó, Judit and Sándor, János and Göbl, Gábor and Dóczi, Tamás (2007) Súlyos koponya-agy sérültek ellátása Magyarországon, 2002-ben = Management of patients with severe head injury in Hungary, in 2002. Orvosi Hetilap, 148 (17). pp. 771-777. ISSN 0030-6002 (print); 1788-6120 (online)

Text oh.2007.27879.pdf Restricted to Repository staff only until 30 April 2027. Download (179kB)

Abstract

Hazánkban a koponya-agy sérülésekkel kapcsolatos epidemiológiai és klinikai adatok meglehetősen hiányosak. A Magyar Neurotraumatológiai Társaság célul tűzte ki, hogy átfogó tanulmányt készít a hazai súlyos koponya-agy sérültek számáról, halálozásáról, ellátásának szervezettségéről, a használatos diagnosztikus és monitorizálási lehetőségekről, valamint a meglévő klinikai gyakorlatról. Kérdőíves módszerrel az egész országra kiterjedő, a 2001-es év adataira vonatkozó retrospektív és három hónapos, prospektív esetelemző adatgyűjtést végeztek a 2002-es évben. A helyszíni ellátás és a szállítás adatainak rögzítését az Országos Mentőszolgálat központilag szervezte meg, míg a kórházi ellátási adatok összegyűjtése regionális koordinátorok és kórházi adatközlők hálózatával történt. A válaszolók az ország kórházi neurotraumatológiai ellátásának 76%-át fedték le. A koponya-agy sérültek évi száma közel 14 000; 71,3%-uk az enyhe, 19,4%-uk a közepes, 9,4%-uk a súlyos kategóriába tartozott. A prospektív adatok szerint a kórházakba súlyosként került koponya-agysérültek 55%-a, a másodlagosan súlyossá vált sérültek 35%-a halt meg az akut ellátás során, ami jóval magasabb, mint a világ fejlett részén közölt halálozási adatok. Ennek hátterében a prehospitális és a hospitális ellátás közötti kommunikációs zavar, a definitív ellátásig, illetve az első CT-vizsgálatig eltelő extrém hosszú idő, illetve az áll, hogy a magyar és a nemzetközi ellátási irányelvek nem kerülnek széles körben alkalmazásra. In Hungary, epidemiological and clinical data regarding brain injury were rather scarce. The Hungarian Society for Neurotrauma aimed to make a nation-wide study about the number and the mortality of patients with severe head trauma, the organization of management, the diagnostics and monitoring in use, and finally about the clinical practice of management. A national survey was carried out with questionnaires asking about data of 2001, and a prospective, three-month-long data collection based on case studies was also executed in 2002. The Hungarian National Ambulance and Emergency Service centralized information gathering on rescue, and transportation. To collect data of hospital care, a network of regional coordinators and hospital communicators was developed. The responders covered 76% of the hospital neurotrauma care in the country. The number of brain trauma patients was close to 14,000 per year: 71.3% mild, 19.4% moderate, and 9.4% severe trauma. According to prospective study the mortality of those patients who were admitted as severe head injury patients was 55% and the mortality of those who got into severe condition later was 35% during the acute care. These data showed much worse outcome than those published in Western European countries and North America. In the background the authors found communication disorder between prehospital and hospital care, extreme long time spent until the patients got to the first CT-exam and to the definitive care. The implementation of Hungarian and international head trauma guidelines did not spread widely.

Actions (login required)

Edit Item