Álsyncope és álgörcsroham = Pseudosyncope and pseudoseizure

Benedek, Krisztina and Pálinkás, Attila and Ábrahám, György and Beniczky, Sándor and Vécsei, László and Rudas, László (2007) Álsyncope és álgörcsroham = Pseudosyncope and pseudoseizure. Orvosi Hetilap, 148 (26). pp. 1231-1236. ISSN 0030-6002 (print); 1788-6120 (online)

Text oh.2007.28001.pdf Restricted to Repository staff only until 31 July 2027. Download (288kB)

Abstract

A syncope gyakori kórkép, mely jelentős terheket ró az egészségügyre. Bár diagnosztikus eszközeink fejlődnek, az esetek egy kis hányadában az eszméletvesztés pontos oka az alapos kivizsgálás ellenére is rejtve marad. Az ismeretlen eredetű syncopék csoportjába tartozik a pszichogén álsyncope, mely – szemben a valódi syncopéval – nem jár az agyi keringés átmeneti zavarával. Az álsyncope valójában a konverziós betegség egyik megnyilvánulása, és mint ilyen, számos jellegzetességében osztozik az álgörcsrohammal. Az utóbbira ugyancsak jellemző, hogy a rohamok alatt hiányoznak a görcstevékenység jellegzetes neurológiai és EEG-manifesztációi. A két megjelenési forma esetenként ugyanazon betegben váltakozva léphet fel. Közleményünkben egy álsyncopékat és álgörcsrohamokat egyaránt produkáló beteg történetét mutatjuk be. Az eset kapcsán áttekintjük az álsyncope irodalmát, és felhívjuk a figyelmet az interdiszciplináris diagnosztikus megközelítés szerepére. Syncope is a frequent complaint which imposes a considerable burden on the health care systems. Although our diagnostic tools have improved during the last decades, the exact cause of syncope still remains unknown in a small fraction of cases. In the heterogenous group of „syncope with unknown origin” there are a few cases of pseudosyncope. Unlike the true episodes of syncope, the episodes of pseudosyncope are not associated with compromized cerebral circulation. The pseudosyncope in reality is a manifestation of conversion disorder, and as such shares many features with pseudoseizure. The latter is also characterized by the lack of typical neurological and EEG manifestations at the time of attacks. We present a case of a 57-year-old female with a 30 year history of attacks corresponding either to pseudosyncope or pseudoseizure. A brief overview of literature of pseudosyncope is also given, and the importance of an interdisciplinary diagnostic approach is emphasized.

Actions (login required)

Edit Item