A kockázatalapú bankszabályozás előretörése és visszaszorulása – az ösztönzési struktúrák szerepe

Mérő, Katalin (2018) A kockázatalapú bankszabályozás előretörése és visszaszorulása – az ösztönzési struktúrák szerepe. KÖZGAZDASÁGI SZEMLE, 65 (10). pp. 981-1005. ISSN 0023-4346

Preview

Text 01 Mérő KatalinA.pdf Download (586kB) | Preview

Abstract

A globális pénzügyi válságot követően a bankszabályozás szemlélete jelentősen átalakult. Ennek egyik fontos tényezője, hogy a korábbi, kockázatalapú bankszabályozással szemben megerősödtek a szabályozás nem kockázatérzékeny elemei. A kockázatalapú szabályozás, vagyis a bankok belső kockázatkezelési modelljeinek szabályozási célú elfogadása a válság előtti bankszabályozás (Bázel–II.) legfontosabb fejleménye volt. Ezzel a szabályozóhatóságok elismerték, hogy a bankok jobban, pontosabban képesek saját kockázataikat mérni, mint a szabályozó- és felügyeleti hatóságok. A válság idején azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a kockázatalapú szabályozás, elsősorban a rossz ösztönzési struktúrák miatt, jelentősen alulbecsüli a kockázatokat. Ez okozta a válság utáni visszarendeződést: a Bázel–III. szabályozás oly módon csökkenti jelentősen a szabályozás kockázatérzékenységét, hogy számos nem kockázatalapú elemet is beépít eszköztárába. Ez a visszarendeződés erősen vitatott, hiszen első ránézésre nem más, mint visszalépés a régi, elavult szabályozási rendszer felé. A tanulmány a kockázatalapú szabályozás válság előtti előretörését és válság utáni visszaszorulását vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a kevert rendszerek jobbak, mint akár a pusztán kockázatalapú, akár az egyáltalán nem kockázatérzékeny rendszer.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: G01, G21,G28.

Actions (login required)

Edit Item