Salih zajm, Musztafa zajm és társaik tragikus kereskedőútja 1711-ben – Adalékok az Oszmán Birodalom kereskedőinek magyarországi tevékenységéhez

Tóth, Hajnalka (2019) Salih zajm, Musztafa zajm és társaik tragikus kereskedőútja 1711-ben – Adalékok az Oszmán Birodalom kereskedőinek magyarországi tevékenységéhez. In: "...ugy irhassak mint volt..." Ünnepi tanulmányok a 65 esztendős Tóth Sándor László tiszteletére. Fontes et Libri (2). Szegedi Tudományegyetem Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék, Győr–Szeged. ISBN 978-963-306-643-0 (In Press)

Preview

Text Tóth Sándor_tóth Hajnalka221-234.pdf Download (452kB) | Preview

Abstract

A 17. század utolsó harmadában zajló és az oszmánok kelet-közép-európai uralmát megroppantó, a magyar terminológiában visszafoglalónak nevezett háborút az 1684-ben létrejött törökellenes nemzetközi szövetség, a Szent Liga államai – Habsburg Monarchia, Velence, Lengyelország – és az Oszmán Birodalom által 1699. január 26-án Karlócán külön-külön megkötött békék zárták le. A Habsburg-udvar és a Porta között létrejött húsz cikkelyből álló szerződés amellett, hogy rendelkezett a két birodalom által birtokolt területekről – köztük Erdély tartományának császári, illetve a Temesköz területének oszmán birtoklásáról –, a határterületek elkülönítéséről, a határ menti várak, erődítmények és települések helyzetéről, portyák tiltásáról, lázadók és elégedetlenkedők kezeléséről, hadifoglyok kicseréléséről, tizennegyedik cikkelyében szabályozta, és egyben biztosította a két állam kereskedői számára a szabad kereskedelmet. A két állam közötti következő békekötésre 1718-ban Pozsarevácon ismét egy háborús konfliktus – az 1716–1718 között zajló Habsburg–oszmán háború – lezárásaképpen került sor, így bő másfél évtizedig elvileg biztosítva volt a szabad kereskedés mindkét fél alattvalói számára. Jelen írásban röviden a két békekötés közötti időszakot vizsgálom, illetve annak kérdését, hogy sikerült-e jelen esetben az oszmán oldal kereskedői számára a békében meghatározott módon biztosítani a sértetlenséget a Habsburg Monarchia részét képező Magyar Királyság területén. A fent említett karlócai béke pontjainak betartását vagy betarthatóságát már röviddel megkötése után kérdésessé tette az, hogy bár a Monarchia és a Porta béke fenntartására szerződött, magyar földön 1703 és 1711 között a bécsi kormányzattal és annak törekvéseivel szemben szabadságharc zajlott. Ráadásul annak vezetője, II. Rákóczi Ferenc a kezdetektől potenciális támogatót látott az oszmánokban, és diplomáciai tapogatózásba kezdett irányukba. De hogyan viszonyultak ezekhez a körülményekhez a szultán fennhatósága alatt tevékenykedő kereskedők?

Actions (login required)

Edit Item