Munkavégzők a munkavégzési viszonyok rendszerében

Jakab, Nóra (2015) Munkavégzők a munkavégzési viszonyok rendszerében. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY, 70 (9). pp. 421-432. ISSN 0021-7166

	Text Munkavegzok_a_munkavegzesi_viszonyok_rendszerében.pdf Restricted to Registered users only Download (519kB)
Preview	Text 421_jk1509.pdf Download (1MB) | Preview

Abstract

A változó munkajogi szabályok és gazdasági viszonyok elemzésekor megfigyelhető, hogy a munkajogi szabályozás alapja kezdetben csak a munkaviszony volt. Azonban a XX. és XXI. században a munkaviszony a munkavégzés egyik, de nem egyetlen jogi formája. A munkavégzési viszonyok kettős modellje a munkaviszony – megbízási és vállalkozási jogviszony, azaz a munkavállaló – önfoglalkoztató dichotómiáját jelenti. Prugberger Tamás kiemeli, hogy ezt a jogdogmatikai felosztást a legpregnánsabban a német jogelmélet dolgozta ki, amely alapján a német BGB elkülöníti egymástól a munkaszerződést (Arbeitsvertrag) és a szabad szolgálati szerződést (Dienstvertrag) , amit a cseh és a szlovák Munkakódex (Kodex Prace) is átvett. Annak ellenére, hogy Kiss György az 1990-es évek elején ezt az elméletet, vagyis a függő munka és a szabad szolgálat közötti elméleti és kodifikációs megkülönböztetést „A piac és az emberi tényező” c. monográfiájával behozta a magyar munkajogi irodalomba , mindezt sem a régi (1992. évi XXII. törvény), sem az új Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény) nem vette át. Idővel azonban a német, olasz, francia, spanyol, olasz és angol jogban kísérletek figyelhetők meg a kettős modellről hármas modellre való áttérésre, amely a gazdaságilag függő munkavégzőt, azaz a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyt helyezi a munkavállaló és önfoglalkoztató mellé. A munkavégzők jogviszonyai kezelésében azonban a hármas modell meghaladását jelenti Mark Freedland és Nicola Countouris korszakalkotó munkája alapján a személyes munkavégzési viszonyok elmélete. A magyar jogirodalomban Prugberger Tamás, Kiss György és Gyulavári Tamás foglalkozott a munkvállalóhoz hasonló jogállású személy, azaz a hármas modell kérdéseivel. Jelen tanulmány az eddigi kutatásokat kívánja kiegészíteni és a modellek körüli jogdogmatikai kérdésekhez kíván hozzászolni. Úgy látom, hogy a munkajog változása és fejlődése két végpont között mutatható be, egy olyan utat bejárva, amely a munkaviszonytól indul és a személyes munkavégzési viszonyokkal záródik. Jelzem ugyanakkor, a záró végpont továbbra is nyitott, hiszen a szakirodalom áttanulmányozását követően megítélésem szerint a dogmatikai fejtegetések jelen pillanatig a személyes munkavégzési viszonyokkal jutottak a legtovább, ez azonban pár évtized múlva ugyanúgy meghaladottá válhat, még akkor is, ha jelenleg az európai jogrendszerek nem képesek azok befogadására. A számtalan munkavégzésre irányuló jogviszony kihívást jelent a jogalkotó és a jogpolitika számára, s többféle stratégia jelent meg, amelyek vagy elszakadtak a munkaviszony-önfoglalkoztatás dichotómiájától vagy közelítettek felé. A tanulmány egyik központi kérdése, hogy a magyar jogalkotó milyen stratégiát választott az új Munka Törvénykönyve megalkotása során.

Actions (login required)

Edit Item