Írás fénnyel: Balázs Béla a forgatókönyv megjelenéséről

Polónyi, Eszter (2020) Írás fénnyel: Balázs Béla a forgatókönyv megjelenéséről. APERTÚRA, 15 (2). pp. 132-142. ISSN 1787-7245

Preview	Text Apertúra 2020 tél Polónyi Eszter_ Írás fénnyel_ Balázs Béla a forgatókönyv megjelenéséről.pdf - Updated Version Download (2MB) | Preview
Preview	Text polonyi-eszter_iras-fennyel-balazs-bela-a-forgatokonyv-megjeleneserol_16242.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

A nagy európai filmstúdiók megalakulásának idején, az 1940-es évekre a film a narratív diskurzus domináns formájává vált. Míg számos szerző úgy látta, hogy a film aláássa a többi narratív rendszert, nevezetesen az irodalmat, mások egy olyan szerzőség lehetőségét láttak az új iparban, amely a korábbi, irodalmi szerzőség jegyeit viselte magán. A tanulmány a filmben és a film segítségével létrejövő irodalmi szerzőséget vizsgálja Balázs Béla filmtudós és forgatókönyvíró munkáiban. Balázs az irodalom visszatérésének gondolatát a forgatókönyvre alapozza. Míg a forgatókönyvet általában a film verbális vetületeként értelmezik, Balázs a fotografikus képben látja a hatását; a filmben a forgatókönyv nyelvének szimptomatikus megjelenését fedezi fel. A filmi szerkesztés konvencióinak fejleményeit a szcenarista írásmódjában látja visszaköszönni, és a forgatókönyvíró szerzőségét egyszerre írja le tapinthatónak és láthatatlannak. A tanulmány szerint ez kínál magyarázatot arra a homályra, amely a történeti „filmszerzőket” fedi, beleértve magát Balázst is. Míg Balázs minden igyekezetével a forgatókönyv elismertetésén ügyködik, amikor a szcenarista elismerésére kerülne a sor, nem tudja és nem kívánja elismerni azt a forgatókönyv szerzőjeként. | Film was fast becoming the dominant form of narrative discourse by the time of the establishment of the great European film studios in the 1940s. While many writers regarded film as undercutting other systems of narrative delivery, namely print, others discerned potential in the new industry for a form of authorship that possessed attributes of the prior, literary regime of writing. This piece considers the case made for literary authorship in and through film by the Hungarian film theorist and film scenarist, Bela Balazs. Balazs’s bases his claim regarding the return of literature on the scenario. While the scenario is habitually defined as the verbal projection of a film, Balazs also locates its effects at the level of the photographic image, so that film is read as symptomatic of the language of the scenario. Tying developments in the conventions of film editing to the writing techniques of the scenarist, Balazs describes the authorship of the scenarist as both palpable and yet non-visible, which this piece argues explains the obscurity into which historic „film authors” have fallen, including Balazs himself. Although Balazs makes every effort to recognize the scenario, when it comes to acknowledging the scenarist, there is a distinct inability and unwillingness to designate them as the scenario’s author.

Actions (login required)

Edit Item