Modern filológiai teendők a magyar őstörténet középgörög forrásai körül

Fehér, Bence (2022) Modern filológiai teendők a magyar őstörténet középgörög forrásai körül. In: "Hadak útján" A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIX. konferenciája. = 29th Conference of scholars on the Migration Period. MŐK Kiadványok 4.1; Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 24.1 . Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport; PPKE BTK Régészettudományi Intézet; Martin Opitz Kiadó, Budapest, pp. 453-462. ISBN 9789639987753

Preview

Text _23-feher_kozepgorog-web.pdf Download (360kB) | Preview

Abstract

A magyar őstörténet korszakában és térségeiben a legjelentősebb írásbeliség a görög volt. A latin írásbeliség minden tekintetben fejletlenebb volt, a keleti írásoknak pedig nagy hátrányuk volt, hogy alkalmatlanok voltak idegen nyelvű szavak és nevek pontos visszaadására. A görög írásrendszer minden hangot rögzít, sőt a diakritikus jelek még a hangsúlyozásról is adnak információt; bár jelenleg nem világos, mit jelent pl. a végéles hangsúly az Ἀρπαδής vagy a véghajtott a Kαρῆ szón. A források értelmezéséhez a középgörög nyelv fejlődését figyelembe kell vennünk. Viszont az írott szövegben a nyelvi újítások egy része nem látható: az irodalmi stílus végsőkig archaizál (sőt Menandrosz protector saját bevallása szerint atticizál), következésképpen e korszakban diglosszia alakult ki. Az irodalmi források tipikusan az „antikizáló” és a feliratok a „vulgáris” oldalon vannak. Léteznek feliratos források, amelyek a kelet-európai nomád népek történetével állnak kapcsolatban; még a Kárpát-medence „barbár” területéről is vannak példák, a legismertebbek a legnagyobb aranykincsek, a nagyszéksósi és a nagyszentmiklósi feliratai.

Actions (login required)

Edit Item