Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében : I. Vízimalmok

K. Németh, András (2013) Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében : I. Vízimalmok. Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve, 35. ISSN 0865-5464 (Submitted)

Text Tolna_kk_malmok_cikk.pdf Restricted to Repository staff only Download (3MB) | Request a copy

Abstract

Tanulmányom a középkori Tolna megye vízgazdálkodását feldolgozó cikksorozat első darabjaként a vízimalmok összegyűjtésére és elemzésére vállalkozik, elsősorban topográfiai szempontból. Az írott forrásokat 1703-ig gyűjtöttem, 92 településről találtam vízimalomra vonatkozó adatokat. Szigorúan vett középkori forrásból 28 helység adatait ismerjük. Az őrlőberendezéseket főként a megye négy nagyobb folyóján találjuk (Koppány, Kapos, Sió, Sárvíz, Duna), de számos, mai szemmel nézve jelentéktelen patak erejét is kihasználták. Bár nyilvánvaló, hogy középkori vízimalmainknak csak töredékéről maradt fenn akár csak törökkori forrás is, egyes vidékeken mégis feltűnő sűrűségben tűnnek fel e szerkezetek. A Koppány folyón hét, szomszédos településen is működött malom, a Völgységi-patakon pedig négy-öt szomszédos faluban találunk malmokat. A malmok kerekét többnyire valószínűleg nem malomcsatorna, hanem a folyóvizek ereje hajtotta, amelyet gátak építésével is növeltek. A malmok belső szerkezetét ritkán világítják meg a források, pl. 1366-on Nakon a malom épületébe törve elvitték a malomköveket és a malomvasakat. Itt kell megemlíteni, hogy a malomkerék meghajtása érdekében létesített gát gyakran átkelőhelyként is szolgált a folyóvizeken. A kerekek számáról alig van középkori adatunk, a törökkori források alapján azonban nemcsak a kisebb malmok lehettek elterjedve. 1418-ban Csetényben négy-, 1524-ben Peremartonban háromkerekű malmot írtak össze, a 16. század második felében Simontornyán hat-, Ozorán pedig nyolckerekű malom működött. A malmok birtokosai közül két jellemző csoportot lehet kiemelni. Több kolostor birtokolt vízimalmokat (pl. ábrahámi ciszterci apátság, szentpáli pálosok), és a várakhoz is gyakran tartoztak malmok. Tolna megyei adatok alapján is igazolható az a középkori szokásjogi norma, amely szerint csak úgy lehetett malmot létesíteni, hogy az ne veszélyeztesse a már létező őrlőberendezéseket, sem a környező földeket. Említésre érdemes, hogy korszakunk vége felé a malomnak mondott szerkezetek között néhány esetben talán már nemcsak gabonaőrlő alkalmatosságokat kell érteni. A tanulmány második felében a középkori települések ábécésorrendbe rendezett névsora alapján teszem közzé a középkori vízimalmokra vonatkozó írott adatokat, végül pedig öt, régészeti maradványokkal is rendelkező malom adatait közlöm. Dombóvár határában a középkori Ábrahám vízimalmát tárták fel, Bátaszék határában pedig egy 17-18. századi malom maradványait. Dunaföldváron a Dunából egy hajómalom darabjai kerültek elő, Pincehelyen és Tolnanémedi határában pedig egy-egy malomkő, illetve annak töredéke.

Actions (login required)

Edit Item